Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz

félúton, hanem magával ragadja a társa­dalmat is azon a lejtön a hol elvei vég­kifejlődésükben szigorú logikai következe­tességgel eljutnak. Kiölte a szeretetet, hitet, reményt az ember szivéből és igy S holttestemen át Futó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engem összetiporva . . . A leányka mélázó figyelemmel tekint a költőre. Minő csodálatos vágy, milyen hősi óhaj! Hátha beteljesedik . . . Petőfi szívélyesen elbúcsúzik, aztán megy tovább Segesvár felé, a harczmezőre. Már dörög az ágyú mire odaér. De az ütközetben nem vészén részt. Hisz még kardja sincs. Csak szemlélő. Itt is megfordult amott is, majd Bem körül, majd az ágyuk mögött, majd Fejéregy­házán. Hat óratájt jött a végzetes kozák-roham s a tomboló förgeteg őt is magával sodorta. Még látták egyesek, amint menekül hajadon­fővel, kigombolkozva, nyitott inggallérral. Az­tán eltűnik végkép, örökre. Gróf Haller József volt székely keresztúri birtokos évek hosszú során át kutatott Petőfi halálának körülményei iránt. Vizsgálódásainak eredményéről igy számolt be: Mikor Bem tábornok 1849. év julius 30-án — hétfőn — Székelykereszturra indult, Petőfi, Sándor Gyalokay Lajos létszám vezető százados csinos koberos szekerére ült. Bem kíséretével Kelementelkén, özv. Simon Györgyné urhölgy- nél ebédelt és délután megérkeztek Sz.-Ke- reszturra. Petőfi Varga Zsigmond haszonbérlő­höz szállt, Bem pedig a térparancsnok, br. Gammera Gusztáv századoshoz. Másnap 3l-én korán, Petőfi ismét Gyalokay szekerére ült és együtt szekereztek a 82-ik zászlóaj után, melyet a Gyergyó-szt.-Miklóson lakó, jeles és vitéz százados Ferenczy György vezényelt %/ \9 O %/ ' w t még sok megaláztatás készül az egyház ellen és nagyon is itt az ideje, hogy egy egészséges keresztény társadalom, melyet csak a keresztény szocziális politika te­remthet meg, minél előbb elfojtsa azt a Félegyházára érkezve, midőn a Haller-kert íilagóriáját Segesvár felé meghaladták, egy ágyú megdördülvén, Petőfi a szekérről szótlan leugrott és a falu vége felé szaladt; ekkor már a kozák előőrség a falu felső végétől az alsó vége felé elterülő 800 öl hosszú és 6—800 öl széles Livádia nevű kukoriczásban makacs állást foglalt. S minthogy az üldöző Kossuth- huszárok az állásból visszanyomni nem tudták, Koburg-huszárok mentek segítségére és közösen, valamint egy század gyalogság a 82-ik zászló­aljból, az Ordögpatakon keresztül, Segesvár­nak szalasztották. Ördögpatak Segesvár és Fehéregyház közti határszél­Ezen üldözés alatt Bem felállította ütegeit, 15 darabot és a csatatervet rendezte. Mikor észrevette, hogy a visszanyomott kozákság a patakon túl veretett és az üldöző katonaság igen előre haladt, látva a rendes muszka lo­vasok dzsidaerdőjét kibontakozni: Macskásy Antal által visszahúzódást rendelvén, ágyuz- tatni kezdett. Petőfi az üldözőkkel ezer ölnyi távolságra szinte az Ordögpatak országúti kö- hidjához érkezve, a lovasságot lelkesítette és előnyomulásra buzdította. Petőfi maga is reti- rált a debreczeni ágyuteíepig, mely Fehéregy­háza alsó végétől számítva, 250 ölnyire az országút mellett állott. Ezen telep mellett délfelé állott a gyalog­székely négyes ágyutelep, mely az ágyutele- peknek czentruma volt. Ezen teleptől az Ör- dögerdö széle felé a hegyoldalon állott a szé­kely lovas hármas ágyutelep. Petőfi az ágyu- telepek mögött a kalangyák között a hármas üteghez ment, hol huzamos mulatása után a kezet“ megalakításával. Az ipartestületek kikül­döttei összeültek tanácskozni az iparosok hely­zetének javítása felett, s tanácskozásuknak meg lett a rég óhajtott eredménye, nagy lelkese­déssel megalakították az iparszövetkezetet. balszárny csataterére sétált, de ott huzamosan nem ülhetett, mert a visszanyomott muszkák segítséget kapván, a honvédeket az Ördögpatak terére visszanyomták és még öklöződtek is. Ekkor Petőfi az Ördögerdöbe menekülve, újból az említett üteghez tért, honnan a Monostor­kert nyugati hegy élére, a mezei útra jutva, Fehéregyháza felé tartott, útjában a szemlé­lődő Gyalokayt találván, útját folytatta. A falu végétől az urodalmi nagykorcsma közelé­ben Bem kocsijához ment, melyen a beteg Lőrinczy őrnagy ült, kivel huzamos társalgás után a jobbszárnyhoz ment, útjában pedig Pap Lasszki Sándor Kóburg-huszár-századossal tár- salkodván, a czentrumhoz ment, honnan ennek jobb szárnyához érkezve, szemlélgette Kiimle százados holttestét. A jobbszárnynál csatározás nem folyt, mert Bem megparancsolta Ferenczy György parancsnoknak, hogy ütközetbe bocsátkozni nem szabad; ily parancsolatot adhatott a muszka tábornok Iwen is, mert muszka részről szintén nyugodtak a kis fegyverek. Már hanyatlóba ment a nap, az ég is sötét felhőkkel boruskodott, a lég tikkasztó volt. Lüders főtábornok Kőhalom felől azon értesítést nyerte aDobai kis csapatát a Homoród terére nyomott muszka tábornoktól, hogy sere­gével augusztus 1-ső napján érkezhetik Héjas- falvára; Fogarasból Segesvárra megérkezett hatszáz kozák; Marosvásárhely felől magyar sereg nem mutatkozván, mintegy 7 óra felé rohamot parancsolt. Ekkor nagy zavar támadt a jobbszárny teljes vonalán, melyet vagy hatszáz ujoncz képezett, mert Bem Ferenczy Györgyöt három

Next

/
Oldalképek
Tartalom