Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
o a pai L ‘aiv>nun/ * «uw WU..-.Q.. serkentette hallgatóit. Köszönöm, hogy eljöttetek és kérlek, ne hagyjátok el a jó ügyett, ne hagyjátok el önNovember 2-án elhagyta Pápát s pár nap múlva (hogy mikor? pontosan nem tudjuk) Fejérvárra érkezett Szabó Károly színigazgatóhoz, kinek színtársulata a vidékiek között a legjóbbakból való volt. Először Szuper Károlyhoz a társulat egyik tagjához forduit.- Társulatunk, írja Szuper — miután ép akkor országos vásár volt, tiz nap alatt fél havi fizetést keresett; a jövedelem azonban csakhamar leapadt, úgy, hogy hathatós módokról kellett gondoskodni, nehogy hirtelen bukás álljon be. Hausenhut, pesti balletmestert hitták meg tehát vendégszerepre, a ki rendkívül ügyes tánczával csakugyan fel is vilanyozta a közönséget, rvonzott és jövedelmet csinált. Ép akkor érkezett hozzánk egy pápai diák, a ki miután kuníi, miként én, mert fél- egyházi gyerek, engem keresett fel, hogy mint földije ajánljam őt az igazgatónak, azt állitván, hogy már régóta ellenállhatatlan vonzalmat érez a színészet iránt. Én rögtön készséggel ajánlottam közbenjárásomat, szószólója voltam Szabó Józsefnél, nemcsak azért, hogy földim, hanem az ifjú megnyerő külseje, szerény modora és nyíltsága rokonszenvet keltett bennem s Petőfi Sándor legott fölvétetett a társulathoz. Jegyzet. Az adatokat Szuper Károly, naplója nyomán közöljük, melyek Ferenczy, Petőfi életirója szerint nem mindenütt felelnek meg a valóságnak, mert Szuper valószinüleg később, emlékezet után toldott be egyet-mást. Maga is mondotta utóbb, midőn említették neki, hogy miért nem irt többet a költőről: »hiszen ha tudtam volna, hogy az a nagy Adámcsutkás diák valamikor Petőfi Sándor lesz!...« iparkamarának. A hazai ipartestületek jelenlegi állapotáról hivatalbeli elődöm által készitett részletes statisztikai Most is igen jól emlékszem rá, mily boldog volt, midőn Thálía papjává avattatott s november 10-én a „Párisi napiopó“-ban (Némethy György „Visszaemlékezései“ szerint a „Bár- sonyezipöben“) lépett fel egy inas szerepében, a ki Bizot urat kineveti, midőn a szilaj naplopó egy gáncscsal a földre teríti. Ekkor irta Petőfi Első szerepem czimü költeményét. Mi csakhamar jó barátok lettünk. Petőfi már ekkor egész csomó költeményt irt össze, de ezekből még nagyon kevés látott napvilágot, mert mégnem volta lapszerkesztők és kiadók előtt hitele; még ekkor Borostyán név alatt irt s e nevet használta a színészetnél is, de én már ismertem költeményeit, mert amint egyet megirt, azonnal hozzám sietett vele, elolvasta s elszavalta előttünk, miután különösen nőm bírálatára nagy súlyt fektetett s hallani kívánta. November 18-án áthozta hozzám összeszedett verseit s én azokból néhány szavalni valót kiszemeltem; ekkor egyszersmind tudtomra adta, hogy házi gazdája ma különös kegyelemből disznótorba hivott meg bennünket s ő már verset is irt rá, ily czimmei: „Disznótorban“, a min azután esti lakománál igen jól mulattunk, Jegyzet. Petőfi Fejérvárott a Szt.-István utczá- ban az utolsó házban lakott a régi színház mögött, egy kétablakos szobácskábán, a mely a papneveldére nézett. Ide Némethy György szinésztársa hitta. Egy szobában laktak egy öreg szücscsel. Petőfinek Némethy vei közös ágya volt, melyért havonkint 2—2 váltó forintot fizettek. A szoba, melyben a költő lakott, ma már nincs meg a régi formájában, egy közfallal ketté választották. uajcuuaiv c c u íjuk. KoiiKrei orvosszeremeK felemlitésétől sem, hanem világítsa meg az egész kérdést a maga valóságában, terjeszkedjék ki minden oly részletre, mely a viszonyok jelzett kedvezőtlen kivált pedig Petőfi rózsaszin kedvre hevülvén a kancsó mellett, költeményeit nagy tűzzel, el- iiesedéssel szavalta e s mi mindnyájan örömmel hallgattuk; el voltunk ragadtatva, kedvünk egyre fokozódott s igen élvezetes, feledhetetlen estét töltöttünk együtt. Sorsunk megjavult Fejérvárott. Báró Fiáth alispán kezdeményezése és buzdítása folytán igen szép bérletünk lett; társulatunk ereje is az akkor leghíresebb magyar tánczocsal, Fitossal szaporodott. A bérletet Seribe „Egy pohár viz“ czimü darabjával kezdtük meg Deczember 16-án szünnapunk lévén, csaknem az egész napot olvasással töltöttük; délelőtt olvasópróbánk volt „Oszkáréból, délután Petőfivel hírlapokat olvastunk a körben s fájdalommal értesültünk Megyeri Károly, az akkori legnagyobb színész korai haláláról, kiben hazánk első komikusát veszté. Este ismét nálam tartott Petőn felolvasást több pályatársam jelenlétében. Deczembr 20-án próbánk volt, délután hozzám jöttek nőm barátnői, a Nagy kisasszonyok és Petőfi, s beszélgetve együtt mulattunk; estefelé pedig én mentem át Petőfihez, ujaob dolgozatait áttekinteni s minthogy a normanapok bekövetkeztek, s e napon, habár vasárnap volt, előadást nem tartottunk, újra át jött hozzám Petőfi s a „Karthausi“-t olvasta, a mely neki ideálja volt; e müvet rajongásig szerette, tanulmányozta és buvárolta. (Vége következik.)