Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz

A temetőből hazaérve, elmentünk Petőfivel együtt igazgatónénk, Szabó Józsefné látogatá­sára, ki született bárónő és magas műveltséggel biró nő volt s a fiatal Petőfiben azonnal fel­ismerte a lángészt, a hétköznapi tömegen felül- álló müveit szellemet s örömmel társalgóit vele. 1843. január 9-én tartottuk az utolsó elő­adást Székesfejérvárott, innen Kecskemétre indultunk. Eddig Szuper naplója Petőfi fejérvári idézéséről. A mi a napló végén említett czivó- dást illeti, előidézője Almási Pista, a társulat rendezője volt, ki nem tudta szenvedni a költő orrhangját s bár értelmesen szavalt, majdnem elbocsátották. Az nap történt azonban, hogy a I súgó megbetegedett s & főpróbán Petőfi he­lyettesítette, helyét oly derekasan állotta meg, ■ hogy az igazgató nagyobb fizetést Ígért neki, | ha súgó lesz. Erre az ajánlatra felháborodottan t ment haza, vacsoráját meg sem ízlelte; hara­gosan járt fel-alá szobájában, ébren töltötte az egész éjszakát, reggelre pedig egy 16 vers­szakos költeményt irt, melynek czime „A súgó11 volt. Elmondotta benne, hogy a súgónak a színpadon mekkora hatalma van, hogy min­denki fölött uralkodhatik, valamennyi szerepet elronthat. De neki nem kell, ő dicsőségre vágyik a deszkákon. Ez elhatározásáról érte­sítette az igazgatót is, ki csak addig kérte, hogy helyettesítse a > ugót, mig az uj megér­kezik; erre kiengesztelödvén, eltépte költe­ményét. Általánosságban véve, az a két hónap, melyet Petőfi Fejérvárott töltött, tele volt nyomorúsággal. Nemcsak a fütetlen szoba miatt szenvedett, hanem pénze sem volt. Szerződés szerint 28 váltó forintja lett volna havonkint, mégis alig kapott többet 3-4 váltó forintnál. Ekkor irta nov. vége felé Domanovszkynak Pápára, hogy ne hagyják elveszni; gyűjtsenek számára lü pengő forintot, melylyel kisegít­hetné magát. Erre Domanovszky, Kozma, Lantay, Kerkápolyi összegyűjtötték és elküld­ték neki az összeget. Sorsa csak akkor vált jobbra, mikor Fiáth báró alispán ügyüket felkarolta. L r m -A vz . ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom