Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
I. évfolyam. „Mindszenti La*prt 12. szám. székes káptalannak a püspök halála alkalmából kiadott gyászjelentését, mely igy szól ; A váczí székesegyházi káptalan saját és az egyházmegyebeli papság nevében mély megilletődéssel és fájdalmas szívvel tudatja, hogy : Nagymél- tóságu és Főtisztelendő Schuster Constantin váczi püspök, bölosészettudor, U császári és apostoli királyi felsége valóságos belső titkos tanácsosa, a jeles Lipót és Ferencz József rendek nagykeresztes vitéze, az I. oszt. Vaskoronarend tulajdonosa, Eperjes és Szolnok városok díszpolgára, élete 82-ik, áldozárságának 59-ik, váczi püspökségének 18-ik évében a haldoklók szentségének, ismételten, a legbuzgóbb áhítattal történt felvétele és pápa U szentsége áldásának elnyerése után, Isten szent akaratában való nyugodt megadással, f. évi julius hó 23-án délután fél 4 órakor végelgyengülésben az Urban csendesen elhunyt. A meboldogult tetemei f. hó 26-án reggeli fél 9 órakor a püspöki széklakban leendő előzetes beszentelés után fognak a székesegyházba átvitetni onnan pedig a megtartandó ünnepélyes gyászmise végeztével, a székesegyházi sírboltban örök nyugalomra tétetni. A nagy halottban a szent egyhazunk kiváló apostolát, a haza és a trón törhetlen hívét, a tudományos és nevelő intézetek páratlan bőkezű maecenssukat gyászolják, miért is áldott marad az ő emléke a hálás utókor nemzedékeinél, s nagy neve fényelni fog az idők végéig ! Yáczon, 1899. julius 24-én. Nyugodjék békében, az örök világosság fényeskedjék neki ! — Száj és körömfájás. A gr. Károlyi uradalom Kis-Királysági majorjában a szarvasmarhák közt száj és körömfájás ütötte fel fejét. Indokolt agodalommal vette a hirt e baj fellépéséről a fölmivelési miniszter a szegedi kiállítás végett, — melyre a legrosszabb hatással volna a baj — s ép azért Egresi Péter állami állatorvost a helyszínére küldte ki a szükséges teendők megállapítása végett. E hó 27-én pedig „Hufnagel Jakab megyei állatorvos Pusztaszerre utazott, hol a cseléd jószágállományban szinte száj és körömfájás simtomáit észlelték. Hason ló bajról értesítenek bennünket Derekegy- házáról is. — Postaszekróny. Már egy ízben lapunkban hangsúlyoztuk a közönség kényelme miatt, hogy egy levélgyűjtő szekrény a piacztér egy pontján állittassók fel. Értesülünk, hogy Baksay Illés kereskedő folyamodott a m. kir. postaigazgatósághoz az iránt, hogy egy ily postaszekrény házára íüggesztetnék. A postaigazgatóság ez ügybeH véleményes jelentést kért a helyi elöljáróságtól, egyben felhívja ezt, najlandó-e viselni a költségeket, mivel a levélgyűjtő szekrény kezelése jár ? Az elöljáróság javaslatát akként adta .meg jelzett igazgatóságnak, hogy Baksay kérelmének hely adassék azzal, hogy egyben postabélyeg elárusitási jogot is engedélyezzen az igazgatóság nevezettnek, azonban tekintettel a 900/0-os pótadóra, két őlel fel, nem úgy volt ez azonban a jelzett napon. A Tisza ellenrészén az Uj- Csárda körül nagy jég s vihar ; Hantháza Kőtörés tájékán s ezektől felfelé még eső sem volt, községünkben mér fákat tördelt, háztetőket bontott meg, a szántó földeken a kereszteket, vontatókat kuszálta szét a vihar, nagy eső jég nélkül, ellenben Már- télytól Vásárhely felé részben igen csekély, részben semmi eső nem volt. Másnap egyik helyen szünetelt a munka, mert minden megázott, ettől 3—5 kilóméterre pedig zavartalanul folyt a mezei munka. Falb f. hó 22-éré jósolta a vihart. Ebből az alkalomból ideigtatjuk ama kritikus napokat, melyek Falb Rezső szerint még ez év folytán várhatók : Első rendűek : augusztus 21, szeptember 19, október 18. Másod- rendüek : szeptember 5, november 3, november 17, deczember 3. Harmadrendüek : augusztus 6, deczember 17. — Szemle. E hó 26 és 27 én községünkben időzött Hubass Mihály csendőr alezredes, csendőr kerületi parancsnok s beható szemlét tartott a csendörörs felett kiterjesztve vizsgálatát a legkisebb részletekre is. A látottak s tapasztaltak felett megelégedését kifejezve más őrsök látogatására távozott. — Halálozás. Schuster Constantin váczi püspök f. hó 23-án meghalt. Miután községünk is a váczi püspökség egyházi joghatósága alá tartozik, közöljük a váczi mott halvány arczára. S aztán a holnapi nap szép reményével váltak el egymástól. Mari szobájába ment s lefeküdt. De nem bírt aludni. Az izgatottság egészen megzavarta idegeit. Folyton az lebegett szemei előtt : hátha ő volt ? Es, ha ő volt Istenem akkor . . . Kezdte belátni, hogy rosszul cselekedett. De hát Istenem mit tehettem ellene, mikor az ö képe lebegett folyton szemeim előtt és a szivem folyton azt susogta, hogy őt szeressem . . . Ily gondolatok gyötörték egész éjen keresztül, mig végre reggel felé a jótékony álom zárta le szemeit. * * * Másnap Bandi alig várta, hogy a lenyugvó nap utolsó sugara is letűnjék az ég aljáról. Szépen megtisztálkodott, göndör haját kifésülte, kis bajuszkáját szépen kipödörte és azzal az elhatározással indult útnak, hogy leszámol a leánynyal. Midőn odaért a kert kiskapujához, azt bezárva találta. Zörgetett és Mari nyomban ott termett, hogy azt kinyissa. — Jó estét angyalom, szóla Bandi kissé száraz hangon, miközben egy mosolyt erőltetett kikelt arczára. — Jó estét Bandi. Hogy jött most ilyen későn ? — Bent jártam a faluban a jegyző urnái és nem kerülhettem el a házatokat, hogy be ne jöjjek. De miért olyan bánatos, talán valami baja történt ? — Fiatal ember mindjárt bánatos, mihelyt rósz hirt hall. — Rósz hirt ? — Miféle rósz hirt ? — Miféle rósz hirt ? . . . Hát azt hajlottam Mari» bogy megcsaltál» — mást szeretsz — az öreg biró fiát . . . Palit . . . Szólj, igaz ez ? A leánynak önkénytelenül is eszébe jutott a tegnapi jelenet. Most már teljesen tisztában volt vele, hogy Bandi volt, ki őket megleste Kétségbe volt esve. Mit tegyen ? — Bevallja-e az igazat, vagy hazudjon ? — Hazugság nem segít, mert Bandi úgy is tud már mindent. Gondolkozott, mit tegyen ? . . . — Szólj hát igaz-e, a mit ? . . . — Ne faggason Bandi, hiszen úgyis tudja . . . — Hogy megcsaltál ! — Igen, ez a te szerelmed. — Tudod-e mit fogadtál tavaly itt e pádon, hogy holtig fogsz szeretni és hogy nálam nélkül a világ reád nézve semmi. Es most megcsaltál. Megszegted fogadásodat. Tudod-e mit mondtam akkor, hogy : „ha megcsalsz Mari, reszkess haragomtól.“ Mari nem hallá már a sok szemrehányást, mert a mint a fenyegető szavakat hallotta, ájulás vett rajta erőt és a földre rogyott. Bandi még mindig folytatni akarta szemrehányásait, mikor a lábainál összerogyott leány megezólalt mély kísérteties hangon : — Bandi, hagyjon békében, amit akkor fogadtam, . . . csak gyerekészszel tettem . . . Bandit mintha villám érte, midőn e szavakat hallá annak a leánynak ajkáról, kit úgy szeretett, mint még szegény öreg szüleit sem. Nem, ezt eltűrni nem lehet. „Jól van, ha az enyém nem lész úgy a másé sem ! u . . . Uly borzasztó gondolatok czikáztak keresztül lázas agyán, miközben egy éles kést húzott elő csizmájából. A leány kiáltani akart, de ereje végkép elhagyta. Nem volt képes egy árva hangot sem hallatni. — Meghalsz Mari ! Megesküdtél, hogy hü leszel ... és mégis . • . megcsaltál . . . Mint vadállat vetette magát a védtelen leányra. Bal kezével átfogá annak derekát és mélyen üté kését a dagadó kebelbe. Csak egy halk sóhaj volt csupán hallható a leány ajkáról, mely halálát jelzé. Bandi mintegy őrült állott a véres tetem felett. — Látod Mari, ugye mondtam, hogy megfogsz lakolni hűtlenségedért. Miért csaltál meg ? , . . Szólj 1 . . . Miért csukod össze átkozott ajkaidat, melylyel annyiszor elsusogtad : „csak egyedül téged foglak szeretni“. Midőn eszmélni kezdett, fájdalmasán kiáltott fel: „Megöltelek !“ és lerogyott a leány holt teteméhez. — Meghalt ! . . . Meghalt ! . . . Felugrott, mintegy őrült és futva hagyá el a kertet. Harmadnapra a halászok egy férfi holttestet fogtak ki a szőke Tisza csendes habjai közül. A Bandi holtteste volt . . . * * * így vitt a hűtlenség átka két fiatal életet a rideg sírba, kik egykor úgy szerették egymást . . . Ambrus Gáspár.
