Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz

BUDAPEST, jul. 29. Petőfi emlékezete. (*) Sírja ismeretlen, halála körülmé­nyeit senki nem tudja és mégis diadaloszlo­pot emelt neki minden magyar szivben a haza s a szabadságszeretete. Es elzarándo­kolnak a csatatérre, százak és ezerek, hogy ötven év múltán gyászban és dicsőséggel ün­nepeljék az ő emlékezetét. A nemzetnek szive dobbanása csendült dalra Petőfi ajkán félszázad előtt s azért a nemzet múltját si­rató, jövőjéért vivődő szivének örömárada­tával dicsőíti Petőfi Sándorban nemzeti éle­tünk és jövőnk palládiumát: a szabad hazá­nak szeretetét. Mert voltak a magyarnak költői, kiket dalra ihletett a történeti múlt, örvendetesre vagy bánatosra, de senki nem találta meg egyenesebben az utat a nemzet szivéhez Petőfi Sándornál. Nem a nagy időknek lelkesítő ereje, a saját lelkének tüze gyújtotta fel az ő szivét, hogy lángot adjon vele a népmil- Hóknak arra a titáni harcra, melynek ra­gyogó fényességét húsz esztendőnek siri éj­szakája sem tudta, egy örökélet sem fogja elhomályosítani. Petőfi lelke, Petőfi izzó haza­szeretete áradt szét a nemzeten, hogy életha­lál harcra mérje össze magát, gyengesége tuda­tában, két nagy hatalom hadseregével a sza­badságért. A szabad hazát, a nemzet ezeréves vá­gyakozását dicsőítette Petőfi Sándor. A haza szabadságáért mentek dalolva halálba a hon­védek és édesé tette halálukat, hogy vérüket a haza szabadságáért onthatták. A szabad­ság éltető napjának első sugarára felsar- jadztak a hazafias lelkesedés virágai. Petőfi

Next

/
Oldalképek
Tartalom