Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
__0__, uc uuueii is csaiouuti. 7rz ezren ugyan m egindult Olaszország felé. de Petőfi mégsem jutott oda. A fáradalmak beteggé tették, vért hányt, úgy, hogy 1841-ben elbocsátották a katonaságtól. Pályájának a legközelebbi stácziója most Pápa. Oda ment, mint obsitos katona, újból azzal a szándékkal, hogy tanuljon, de a terv újból más eredményre vált. Ismét színész lett, — ismét csak kis időre, úgy, hogy pár hét múlva újra Pápán találjuk. Most már tanul és buzgó munkásságot fejt ki az ifjúsági „Képzőtársaság“-ban is. Szaval, verseket olvas fel és bírál és itt éri a diadal első szellője is: 1842. május 22-én a Bajza-Toldy-Vörösmarty triász nagytekintélyű lapjában az A t h e n a e u m-ban megjelenik a Borozó cziinü verse. Úgy tetszik, most már mindenki előtt nyilván való, mely utón haladjon; de Petőfi még nem tudja. Maga ellen ingerli a tanárokat, ott hagyja a kollégiumot és újra színész lesz. Előbb Székesfehérvárott játszik Borostyán név alatt, azután Pozsonyba megy, hogy Fekete színtársulatához szerződjön. Várakozásában azonban csalódik; az igazgató nem szerződtetheti és ő pénz és kedv nélkül tengődik Pozsonyban, és az országgyűlési tudósítások másolásával keresve annyit, amennyiből ugy-ahogy napról-napra elélhet. Ekkor éri Nagy Ignác/, hivó szózata, hogy menjen Pestre. Fordítást szerez neki a regénytár számára és Petőfi csakhamar kész is James Robin Hood czimü regényének az átültetésével. Ezért 400 forintot kap, valamint elég tisztességesen megfizetik második fordítását is: A koros hölgy czimü színdarab átültetését. Az irodalom azonban még mindig nem tudja egészen a maga számára foglalni Petőfit, hanem újra a CZeiiÖB 111Pg y üBrrrcnjun Jir TTJTTIX t osan csalódást és nyomort találva a fénjtfes remények valóra válása helyett. Ezenközben azonban szorgalmasan Írja verseit és 1844. februárjában útnak indul, hogy Pestre jöjjön költeményeit kiadni. Ebben a vándorlásban éri az egri kispapok ünneplése — szerencsés előjele a már fel - virradó szerencsének, amennyiben Pestre érve, Vörösmarty közbenjárására kiadhatja verseit. Itt befejeződnek a legküzdelmesebb évek. Petőfinek most már biztos állása van, segédszerkesztője a Pesti d i v a 11 a p-nak, barátkozik az irodalom üreg és fiatal harczosaival és dolgozik az érvényesülésén. 1844-ben megjelenik először: Petőfi Sándor versei, azután A helység kalapácsa, az év végén János vitéz — és a magyar nemzetnek megvan a világraszóló, örök dicsőségű költője. Neve egyszerre ismertté válik, jó barátok dicsérete és a régi Ízlés híveinek kritikái egész harczot támasztanak körülötte. Ellenfelei póriasnak, durvának és paraszt-szelleműnek mondják verseit, barátai pedig üdvözlik és tömjénezik, mint uj idők prófétáját és a magyar költészet megváltóját, aki széttöri a költészet bilincseit és összekapcsolja a nép szellemét az irodalommal. Messziről és visszafelé nézve, oly egyszerűnek és a fejlődés oly természetes következményének látszik ez; de megtenni a lépést, ahhoz óriási bátorság és önérzet kellett, diadalát biztosítani pedig csak egy Petőfi lángelméje volt képes . . . Ettől kezdve gyorsan következnek egymásra Petőfi munkái. Annyi fáradságos munka után elkövetkezett az aratás ideje. 1845-ben megjelenik a Cypruslo m b o k Etelka sírjáról czimü költeménysorozat, melyben Petőfi Vachot Sándorné húga iránt érzett ábrándos költő útra kel Felső-Magyarországba. Bejárja az ország egy nagy részét, Meglátogatja Eperjest, Késmárkot, Iglót és mikor visszafelé jön, Gömörben az a tisztesség éri, hogy megválasztják a nemes vármegye táblabirá- jává. Ennek az útnak a benyomásait foglalta bele az Úti jegyzetekbe, melyeket az Életképekben tett közzé. Ugyanebben az évben Írja, miután a nyarat szülőinél: Szalk-Szent-Mártonban töltötte, Zöld M a r- czi czimü színmüvét és ekkor adja ki a Szerelem gyöngyei-t, melyeket Mednyánszky Bertához irt. A következő évben még fokozottabb munkásságot fejt ki. Ekkor Írja a Felhő k-et, A hóhér kötele czimü regényt, a Tigris és hiéna czimü drámát, A szerelmes tenger czimü romantikus költeményét és Szilaj Pistát. Ugyanekkorra esik a „tizek“ hires társaságának az alapítása. A Pilvax-kávéházbeli fiatal írók társasága volt ez, melynek tagjai voltak: Petőfi, Jókai, Pálffy Albert, Degré Alajos, Oberuyik Károly, Pákli Albert, Bérczy Károly, Tompa, Kerényi Frigyes és Lisznyai Kálmán. Az volt a czéljuk, hogy lapot alapítanak és e végből kötelezték magukat, hogy megszakítanak minden más lappal való összeköttetést. A terv azonban dugába dőlt, mert mikor a tizek beszüntették a lapoknak való munkálkodást, Vachot Imre azzal állt boszut, hogy kiadta régebben nála levő dolgaikat. A lapalapitásból nem lett semmi, de a társaság azéit nem bomlott fel és később nagy szerepe is volt a márcziusi napok eseményeiben. Maga Petőfi egyelőre az É 1 e t- képek-hez szerződött. Nyugtalan vére azonban nem engedte, hogy egy helyben maradjon. 1840. őszén már megint utón van. Ezúttal Mármarost, Szatmári, Nagy-Ivárolyt látogatja
