Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz

6

MAGYAR POLGÁR

1399 julius 29.

nemzet 1897. jul. 31-én szintén szobrot leplezett le róla, honnan nézi azt a turul-madarat, mely az obeliszk fölött terjeszti ki szárnyát, a hely fölött, hol az erdélyi utolsó gyászos csata lefolyt, hol maga is elesett. Látja a Petőfi-házat, mely ereklyéit őrzi. Őrzi mint a viszont egyesült Magyarország és Erdély Petőfi itteni halálával még szorosabbá vált aranykapcsát. S hogy a fó'város is további viszhangot adjon, emléktáblával kívánják megjelölni a N. Muzeum falán a pontot, honnan a Talpra magyart elszavalta. A Petöfi- Társaság most gyűjtést folytat, hogy a fővárosban is legyen nem csak szellemének, de ereklyéinek is háza. A bihari Ugrán holnap leplezik le az emléktáblát a reform, papilakon, hol utolsó erdélyi útjában meghált ;s holnapután képzelt sírjánál folyni fog — halála ötven éves fordulója alkalmából — az országos ünnep, melyen a kormány, a képviselőház, az Akadémia, a Petőfi- s annyi irodalmi-társaság, egyetemeink képviseltetik magukat, s a hol a székelység tábora fogadja.

S ezen a nagy napon, s ha van nemzeti ünnep a hazában, s ha a szabadságharcz szobrokról van szó: ki előtt ne vonulnának el a Kossuth - szobrok hosszú sorának árnyai, ki nélkül nem lett volna honvéd, nem jöhettek volna létre a honvéd emlékek, nem lenne a jelenkori Magyarország nem Petőfi emlékünnep.

A mint szemét 1894. márcz. 20-án lehunyta talpon volt a nemzet kegyelete, megkezdődött szobro' ban való megörökítése, mi mai napig szűnni nem akar. A városok közül Kecskemét, Maros- Vásárhely, Miskolcz, s most Kaposvár mentek elől; s jöttek utánok a baranyamegyei Lepse, bácsmegyei Ó-Moravicza, a szatmármegyei Magyar-Gyarmat, Fejér-Gyarmat, a biharmegyei Diószeg, a békésmegyei Samson, a tolnamegyei Györk és Kölesd ; ujjabban a baranyamegyei Suza, a pestmegyei Tószeg, hol a Kossuth szobor már áll, vagy kevés kivétellel maholnap állani fog. S jön hozzájok a főváros Kossuth- szobra, melynek bizottsága halála után már négy nappal, gr. Battyány Géza elnöksége mellett alakult meg, a nemzeti gyűjtés a 400.000 irtot meghaladta, s a pályázat már ki is van hirdetve.

S a mennyiben emlékezetem a hála emlékeit fölsorolhatta, Petőfi halála félszázados évfordulóján, mi, kik a nagy idők tanúi közül hátramaradtunk, megelégedéssel tekinthetünk az unokákra, kik, miként Petőfi lelke, a maga sírját is odaszámitva látta:

»Sírjainkra leborulnak, És áldó imádság mellett, Mondják el szent neveinket«.

A segesvári ütközet.

(1849 julius 31-én.)

Irta: Kozma Ferencz.

A bőven ontott drága honfivér a szabadság szent földét megtermékenyítette. S a záruló évszáz végén a siker boldogító érzésével jelenik meg a nemzeti kegyelet azon szentelt hantok fölött, hol az elvérzett hősökkel közös és már nem jeltelen sírban alussza csöndes álmát szabadságharczunk Tyrteusa.

Lebbentsük föl a félévszáz előtti julius 31-edi- kének szomorú fátyolát s adjuk át annak legnagyobb eseményét nemzedékről-nemzedékre, hogy az emlékezni, szeretni és áldozni tanuljon beló'le.

Mikor Bem tábornok a moldvai expediczióból visszatérve, Maros-Vásárhelyen értesült a muszkák elhatározásáról, hogy őt vasgyürübe szoritni s Erdély legjobb erőforrását, a székelységet összetörni tervezik, hogy azután a bánátba vonulhassanak : fölismervén a helyzet veszélyes voltát, a gyűrű keresztültörését határozta el. Gál Sándor háromszéki seregének egy részét Dohai ezredes alatt azonnal Segesvár felé rendelte. E haderő mintegy 4—5000 ujonczból és szakadatlan harczokban erőltetett menetekben kimerült honvédségből állott, köztük a vitéz szatmári gyalogezreddel, kiegé- szitve kisebb számú huszársággal s Gábor Áronféle tizenegy ágyúval. E csekély haderőből is a segesvári ütközet előtt egy zászlóaljat vissza kellett, Endes Őrnagy vezetése alatt, a szorongatott Gál S. ezredes támogatására küldeni, ki azt futár által sürgősen kérte.

Bem a sereg fővezérletét Székely-Kereszturon vette át, hová Kurcz Antal, a tábornok titkára, porosz származású hazafias iró, Lorinczi József, Pünkösti Gergely és Gyalokai Lajos törzskari századosok s Petőfi kíséretében julius 30-án érkezett. A tábornok a Matskásy-udvarban, Petőfi pedig Vargha Zs. haszonbérlőnél, a Gyárfás-udvarban volt elszállásolva, hol azon éjszakát töltötték. Ismételve felhívni óhajtanám a figyelmet ezen házaknak emléktáblával leendő megjelölésére. A székely vitézséget dicsőítő dalnok Székelyföldön és hajlékban pihente földi életének utolsó éjjelét s ennek látható emlékét is hátra kellene az utókorra hagynunk.

A tábornok még aznap délután Fejéregyház határára hajtatott le, hogy a leendő harcztéren szemlét tartson. Ha a muszkák e községet meg nem szállják, az ütközet színhelyéül a Fehéregyház és Segesvár közötti területet szemelte ki, ellenkező esetre pedig a falutól keletre, a buni vasúti őrház fölött emelkedő hegyoldalt. Hazamén ve összeállította a haditervet s Daczó Zsig- mond őrnagy vezetése alatt előőrsöket rendelt le Ujszékelyig, némi hátvédet Udvarhelyre és Ke- reszturra.

Julius 31-én kora reggel indult a sereg Segesvár felé. Bem négy barna fogatú saját hintójábán, utána kísérete négy kocsin, Petőfi és Gya- lokay most is együtt. A költő ez utóbbi előadása szerint vitorlavászon-blousban és nadrágban, azon fölül szürke köpenynyel és tisztisapkával s nyakba akasztott bőrtáskával. Némelyek a sapka helyett kócsagtollas kalapra emlékeznek.

A menet élén Kossuth-huszárok haladtak. Őket követte a gyalogság egy része és a tüzérség, Bem hadsegédével és kísérete, utánuk ismét gyalogság, lovasság s végül szekerek nagy számmal.

Az előőrsök már Ujszékelyen alul, a ma is fennálló Szőcs-berekben kozákokra bukkantak, a kik a héjasfalvi hídon át gyorsan visszahúzódtak. Fejéregyház felső és alsó végén ismét egy kis előőrsi csatározás volt, de a honvédség komolyabb akadályra nem találva vonult át e falun s fejlődött csatarendbe.

A harcztér végpontjai Segesvár és Fehéregyház voltak. Ezt az országút hosszában két részre osztja. Északra, a párhuzamosan haladó Nagy- Küküllő partja térés lapály, végig kukoriczás. Délen, az ut melletti keskeny térsége mérsékelten emelkedő hegyoldal még aratatlan zab és árpával s buzakeresztekkel borítva, félkörben Segesvárig lenyúló erdő által szegélyezve.

A muszka tábor, mely Segesvárra jul. 29-én érkezett, Iwen altábornagy vezetése alatt, már fel volt állítva a város előtt, A kukoriczásban a balszárny s a folyó másik partján a lovasság; a középhad az ágyukkal az erdő alatti magaslaton a Szkáriatin-emlék táján, a jobb szárny azon fölül az erdő szélébe húzódva. A városban és a városon alul részint tartalék, részint csatasorba állított haderő arczczal Hétur-felé, Lüders vezetése alatt, a ki innen br. Kemény Farkas támadására várt. Összesen 12,000 ember és 32 ágyú.

A mi seregünk jobb szárnya, Fehéregyházon alul egy kilométernyire, a kukoriczásban állott fel, háttérben a folyó partján kevés lovassággal. A czentrum az országuttól délre lankáson emelkedő magaslaton, a buzakeresztek között, az ágyukkal, s háttérben a kis Sárpatak partján lovassággal és társzekerekkel. Péchy százados vezénylete alatt a szatmári ezredből alakított bal szárny fennebb az erdő aljáig, szembe a muszka balszárnynyal. Ezek között folyt változó szerencsével egész nap a legkeményebb mérkőzés fegyvertüzben úgy, mint meg-megujuló rohamokban.

Hogy a mi felvonulásunk gyorsan és szabályo- -san megtörténhetett, ez a már korábban felállított muszka sereg érthetetlen tétlenségének köszönhető. Ágyúi a honvédség elhelyezkedését teljesen megzavarhatták volna.

A czentrumban elhelyezett ágyusor legmagasabb pontján, az erdő felőli első ágyú mellett foglalt állást Bem s 11 óratájt teljes erővel megkezdette az estvefeléig tartott tüzelést. Neki tulajdonítják azon lövést, mely SzTcáriátin gróf táborkari főnököt, mai síremléke helyén leteritve, egy pillanatra látható zavart idézett elő az ellenség soraiban, melyek a mieink rohamai alatt már-már ingadozniijkezdettek. De Lüders e közben meggyőződvén, hogy a Maros- Vásárhely felől várt ellenség nem jő, csapatait gyorsan átvezényelte Iwen segítségére s a fővezérséget

átvéve, a Küküllő jobb párján lovasságot küldött Fejéregyház mögött megkerülni s hátba szoritni a mieinket és d. u. 5 óra tájt. mikor már ágyúink egy része használhatatlanná vált, általános rohamot intézett.

Vészes, sötét fellegek villámai czikáztak a harcz - tér fölött, mennydörgés és fegyverropogás rémes hangzavara töltötte bd a légürt, miközben a sokszoros túlerő hatalmas támadása, az országút felvert pora, égő buzakeresztek füstje lepte el a minden oldalról bekerített honvédséget. Minden egynek négyöttel szemben kellett életét védelmeznie s megtelt a csatatér vérrel és elvérzettekkel. Ezek egyikének hősies halálát br. Heydte igy beszéli: „Lüderssel a csatatérre lovagolván, láttuk, hogy a menekülők közt a hegyoldalon egy fehér lovast négy kozák megtámad ; a lovas hármat hirtelen levágván, a negyedik pikáját kettőbe vágta s ez elszaladt. Újból megrohanta öt kozák, mely túlerőt látva, magát főbe lőtte. Ezen tisztet sebesült foglyokkal megszemléltettük, kit Zeyk Domokosnak mondtak“ —mire Lüders a magyar vitézségnek lovagias szavakkal adózott.

A menekülők, kik a bekerítő muszka lovasságon áttörhettek, vagy azt megelőzhették, Fejéregyház között vagy nagyobbrészt a falu déli oldalán Keresztur felé vették utjokat, egész Héjasfalváig üldözve azoktól. Az országúton egymást érő kocsik és száguldó lovak által telvert porfellegben összevegyülve nyomult magyar és kozák, csak közbe- közbe ismervén fel pillanatra egymást.

Másnap következett a nagy temetés. Szász és oláh munkások hordották össze kisebb-nagyobb sírba az elesetteket, kik között félholtak is voltak. A legnagyobb közös sir fölött, mintegy 3—400 honvéd szent oszszáriumán emelkedik az a honvéd emlék, hová most a nemzet egy fél évszáznak fájdalmát és örömét viszi a hála és kegyelet oltárára. Hisszük, hogy Petőfi poraival is itt vegyülnek köny- nyeink. És ezt hinnünk kell, mert hinnünk lehet.

Arra ugyanis elegendő bizonyíték maradt fenn, hogy ő egész napa csatatéren volt s a jobbszárny- tól fel a legszélső ágyúig — Bemhez — és vissza ismételve tette meg az utat, — hogy fegyvereinknek, az igazságnak diadalában rendületlenül bizolt s e bizalmat és lelkesedést honvédeink szivébeu is éb- rentartani igyekezett, hogy a mindent elsöprő nagy muszka-rohamot még Fejéregyháza nyugati végéről szemlélte s menekülésre csak a teljes felbontás pillanatában gondolt, ekkor sem kocsija felé a faluba, hanem kívül, a tábor fővonalának, honnan a falu felső végéig, a nagy sírig három kilométernyi távolság van. Halottaink nagy száma ezt a területet borította A kozákok itt tartották dús aratásukat s itt

kellett beteljesedni a prófétai jóslatnak :-------„Ott

h

agyjanak összetiporva ! Ott szedjék össze elszórt csontomat, ha jön majd a nagy temetési nap — s a hősöket egy közös simák adják, kik érted haltak szent világszabadság!“ Ihletett lelke nemcsak a halált, de a közös sirt is látta. Ide száll a mi lelkünk vele érintkezni s innen száll az ő szelleme minket szabadságra lelkesitni.

És benn a városban, hol az ötszáz foglyot és sebesültet gyűjtöttek össze, a várfokon, honnan az egész csatatér áttekinthető, ott áll az ő érczszobra, mint a nemzeti feltámadás jelképe, tizenöt nyelven hird-tve : „szabadság, szerelem! e kettő kell nekem.“ E két ponton dobban össze ma, a nagy temetkezés után 50 év múlva a nemzet szive a szent fogadalomban, hogy: „rabok többé nem leszünk!“

És Te rád is hálával, kegyelettél gondolunk Osz- trolenka hőse! a ki érettünk vérzettel s ez ütközetből lelki és testi sebeket vittél fájó emlékül Rodostó vidékére. Az áldozat, melyet szellemed honvédeink vérében elhintett, immár megtermetté gyümölcsét, a miért a szabadság baratai nemzedékről nemzedékre fogják áldani emlékedet.

HÍREK.

Kolozsvár julius 29.

Vonatok indulása a PetőfL-ün- nepre. Ma (szombaton) este és éjjel a következő vonatok idulnak Kolozsvárról Segesvárra:

Személyvonat indul este 8 óra 50 p.

» » » 10 óra 47 p,

I. különvonat » éjjel 2 óra 41 p.

II. » » » 3 óra 01 p.

A 10 ó. 47 perczkor Kolozsvárról induló