Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
I 2 HEVESVARMEGYEI HÍRLAP. Némely hatalmak ezt a pontját nem fogadják el, más hatalmak amazt. így hát valami általános eredmény nem érhető el. És ha majd a megbízottak szétoszlanak Hágából, és majd érvényesíteni akarják (?) a hozott határozatokat, félő, hogy a viszályok korszaka fog beköszöntem. A békés egyezségek nem tudni, vajon nem a legnagyobb békétlenséget szűlik-e? Ez keseríti örömünket. Ezért nem tudunk valami nagyon lelkesedni a béke felé tett első lépésért. Adja Isten, hogy félelmünk alaptalan legyen ! Én. HÍREK. — —.. Eger, julius 29. '.zemélyi hir. Báró Waldstätton Já- .«Sfljorszornagy, a közös hadsereg főfelügyelője ^dütörtökön az esti vonattal Egerbe érkezett. Tegnap a városunkban állomásozó 60-ik gyalogezred inspicziálását eszközölte. A táborszernagy kíséretében Pokorny Herman altábornagy, hadtestparancsnok, Ulrik Vilmos vezérőrnagy, a 6-ik tűzérezred parancsnoka s Ziegler Alfréd ezredes, vezérkari főnök időzlek városunkban. Házi ezredünk tisztikara e katonai notabilitások tiszteletére tegnap estélyt rendezett a tisztikertben, melyen a katonai zenekar működött közre. * A Petőfi-ünnep iránt országszerte rendkívüli érdeklődés mutatkozik. A szabadság lánglelkű dalosának emlékünnepe kétségtelenül impozáns lesz. Vármegyénk küldöttjei, Kapácsy Dezső és dr. Pásztor Bertalan ma utaztak el. Vármegyénkből különben mások is részt fognak venni a holnap tartandó segesvári ünnepségen. Gyöngyösről egy öreg negyvennyolczas honvéd, a ki Bem oldalán harczolt a szabadságért, érdekes levelet irt Bartók Lajoshoz, a Petőfi-Tár- saság alelnökéhez. A levél igy hangzik : „Nagyságos elnök úr! Tudomásomra jutott, hogy a Petőfi-Társaság Petőli Sándor halálának 50 éves fordulójára Segesvárt ünnepet rendez. Ez ünnepen én is, a ki az 1848—49-iki önvédelmi harczban Bem tábornok táborában mint érdemjellel kitüntetett 11-ik zászlóalji veressapkás altiszt szolgáltam, részt szeretnék venni*, de miután f-.r/iíJitüUí. ' /,ScTf A'TTTiTti *0 jgjft-T vatalnár miiiV-s --------. működöm, tehets égemben nem áll az utazás, alázattal esedezem, méltóztassék részemre egy vasúti szabadjegyet kieszközölni. A többi költséget bárhogyan is fedezem. Gyöngyös, julius 25. Réthfalvi Bethö György.“ * Vármegyénk kölcsönügye. Vármegyénk törvényhatósága — egyik közgyűlésében — elhatározta, hogy a törvényhatósági közutak építési költségeit 85000 frtos kölcsönnel fogja fedezni. Ez ügyben alispánunk a kereskedelemügyi miniszterhez feliratot intézett, melyben kérte, hogy elhatározásáról a vármegye közönségét lehetőleg a nyári közgyűlés előtt értesítse. A kereskedelemügyi miniszternek ma érkezett le az alispáni hivatalhoz leirata, melyben elhatározását vármegyénk kölesönügyében azon időre halasztotta, midőn a pénzügy- és belügyminiszterekkel ez ügyben megkezdett tárgyalásait befejezi. * Halálozás. Kaptuk a következő gyászjelentől : Id. Kohn Jakab mint férj, Rozália leánya, dr. Blau Henrik mint veje, Erzsi és Margit mint unokái, Grünbaum Lőrincz, Farkas, Bertalan és Péter mint testvérei, úgy a maguk, valamint a kiterjedt rokonság nevében szomorodott szívvel jelentik a hőn szeretett feleség, anya, nagyanya és testvérnek, Kohn J akabné szül. Grünbaum Teréziának életének 67. és zavartalan boldog- ságu házasságuknak 49. évében, hosszas szenvedés után folyó hó 28-án d. e. 9 órakor történt gyászos elhunyták A megboldogultnak hült tetemei f. év julius 30-án d. e. 10 órakor fognak az egri izr. sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Eger, 1899. julius hó 28-án. Áldás és béke legyen drága porai felett! * Petőfi Sándor és Eger. Petőfi Sándor, halhatatlan emlékű költőnk halálának ötvenéves évfordulója alkalmából —• mondhatjuk — boldognak érzi magát minden város, mely keblében üdvözölhette valaha korán elhunyt nagyun- kat. Városunk is ezen szerencsések közé tartozik. Petőfi Sándor ugyanis 1844-ik év folyamán megfordult Egerben s a szemináriumban tartózkodott, melynek növendékei között volt akkor Zalár József is. A nagy költő ez alkalommal egv pompás költeményben énekelte meg kedélyes időtöltését Egerben. Alkalomszerűnek tartjuk ezt a szép verset, mely „Egri hangok" ezimet visel, közölni: Egri hangok. Földön hó, felhő az égen — Hát hiszen csak hadd legyen ! Rajta nincsen mit csodálni, Télen ez inár tf y niegyen. KiVJWSíuvníTÍsig tudnám, hogy Ha ki nem pún itanék az Ablakon. Itt benn ülök a melegben, Környékez sok jó barát, Töltögetve poharamba Egri bérezek jó borát. Jó barátok, jó borocska — Kell-e más ? Kebleinkben a kedv egy-egy Óriás. A „HEVESVÁKMEGYE1BIRLAF“ TÁRCZÁJA. Petőfiről. Mint ragyogó csillag sötét éjszakába’, Rövid, de fényes volt életed futása; Letűntél az égről, ismeretlen tájon, Nem volt méltó helyed ezen a világon!,..,. Nem volt a Te szived, mint a miénk, olyan Beszélt a romokkal, a zúgó falombbal, Megértőd a madár kedves csacsogását S lantodon játszád el vig dalának mását! Az a rózsa-bokor a domb oldalában, Az az elhagyott kert a rombadölt várban, Tenger sima alföld ringó délibábja: Ez volt a Te lelked altató dajkája! Majd néma halottak temető kertjében Leteritve a tél hófehér leplével, Majd a sárga ősznek zord képénél állva Lángolt föl a szived izzó faggatásba’! Rászáll szilaj lelked Kárpátok ormára, Szavad onnan harsog az alvó hazáira, Lángban áll a véred, vérpirosán lángol, Perzseli a babért zsarnok homlokáról! — Majd elpattant lantod szivfaggató húrja, Óh de nem pihentél, munkálkodtál újra: Testet öltött lelked minden lobbanása, Öldöklő aczél lett szavad harsogása! Harczban állt a nemzet, Te nyújtottál benne Régen alvó kedvet a szent küzdelemre, Kibontád a zászlót, Te vitted előre Ragyogó eszméid szálaiból szőve! . . . Üvöltő fergeteg csüqgeszté erőnket, Szétforgácsolt izmunk egymásután dőlt meg, Az volt a harcz! Mintha meny, pokol csatázna, Jogos örökéért hazánk vérben ázva! — Mintha rajtunk volna 'a magas meny átka, Mintha minden fűszál ellenséggé válna: Ha elhulltak százan, több termett ezernél — Aczél karod megtört, Te is odavesztél! — Milyen golyó volt, mely homlokod találta, ? Melyik penge volt, mely szivedet átjárta ? — Hol folyt drága véred, melynek minden cseppje Lángoló telkedtől volt pirosra festve ? ! Durva kéz oltá ki dalaid forrását Éreztük szivednek végső dobbanását: Nem a Te szived volt, mi kaptuk örökbe, Minden magyar vágya ott volt összekötve! Nem láttál éltedben szabadság napjába, De a lelked fölszált fénylő sugarára, Azon röppent messze, más helyet keresni, Ahol ezt a kincset nem kell nélkülözni! Az a néma, szent hant, nem jeltelen sir az, Hol szegény hazádról csendben álmodozhatsz — 8 mig álmodod, a mit oly buzgón reméltél Szilárdabb emléket emelünk az ércznél! —• Dicsőült telkednek itt van a tanyája S a mig egy magyar szív dobban a hazába, Állni fog az emlék hófehér márványból Bámuló nemzeted igaz hálájából! — Áll a márvány-szobor, a menyekig ér fel, Osszecsókolódzik komor jellegével; Úgy, mint a Te lelked: egyszer itt tanyázott, Majd a magyar menybolt peremméig szállott! . . . 1899. julius 3C Kedvemnek ha magja volna : Elvetném a hó felett, S ha kikelne : rózsaerdő Koszorúzná a telet. S hogyha földobnám az égro Szívemet, Molegitné a világot Nap helyett! — Ide látszik a hegy is, hol Dobó a hír könyvibe Nagy neve örök betűit Török vérrel irta be. Hejh, az volt ám még az ember, Biz az ám ! Mig olyan lesz, sok viz elfoly A Dunán. Elviráit már a magyarnak Tettvirágo3 tavasza ! Hosszú, gyáva tespedésben Pang, sinlődik e haza. Megjövend-e még az elszállt Kikelet ? Lesz virány e régtől puszta Hon felett ? . . . . Eh! de hagyjuk, hagyjuk ezt most, Úgy is ritkán vigadok ; E napot no háborítsák Legalább a bánatok. S a sopánkodásnak úgy sincs Sikore, S mit tehet mást a lant gyönge Embere ? El tehát a hon bajával, Most az egyszer el vele I A kitört bút minden ember Új pohárral öntse le. Új pohár bort hát, barátim, Új pohárt! S ismét újat, az előbbi Ha lejárt. így ! . . . . de ím, mit veszek észre ? Egy század minden pohár; A jelen hátam mögött van, Lelkem a jövőben jár. A jövőben vígan élek, Boldogon ! Mert nem árva már az egykor Árva hon. (Eg-or.) Petőfi. A verset a Kaszinó-egyesülőt most sok példányban kinyomatta s hétfőn a matinén megjelenő közönség között fogják szétosztani. * Az izr. jótékony nőegylet nyárimulatsága. Igen érdekesnek ígérkezik azon nyári mulatság, melyet az egri izr. jótékony nőegylet augusztus 6-án rendez az érsekkertbon. — A nyár folyamán rendezett érseki *rti Jatságo^ változatos programjai bizonya.,V elkényeztették kissé a közönséget s igy nem kis gondot okozott a nő- egylot elnökségének a mulatság programjának összeállítása. — Örömmel konstatáljuk azonban, hogy az augusztus 6-ki mulatság programja olyan, hogy csaknem minden száma újság ingerével fog hatni a közönségre. A jótékony czélt kulturális és hazafias czéllal óhajtván egybekötni, jótékonyVigasz a balsorsban, zsarnoki eszméknek A boszúló harczban, a mi vetett féket, Legjobban eső ír a haza sebére: Az volt a Te lantod hiújának pengése! — Éltedben keserű pohár jutott néked, Azon vásároltad azt a dicsőséget, Melynek glóriája alakod átfonja, S a haza szivébe mélyen berajzolja! . . . Szentje vagy hazánknak, szent vagy a magyarnak, Ihletöje még egy mérhetetlen kornak, Szellemed odaszállt, a csillagok mellé, A hol nem bánt az az „Egy gondolat“ — többé! szendröi Kováéit Gyula. Antigone. — A „Hevesvármegyei Hírlap“ eredeti tárczája. — Irta: Eisler Ede. Magam is csodálkozom, hogy most — midőn e sorokat irom — mikor legjobban kellene kárhoztatnom a nemezist, mely ugyancsak mostohán bánt s bánik velem — nyugodt vagyok. Csöndes, fásult s úgyszólván minden iránt közönyösséggel viseltetem; azon a ponton állok, a hol az embert már senki és semmi sem érdekli — még önmaga sem. Érzem, hogy napról-napra veszitek énemből, érzem, hogy végig élveztem ifjúságomnak gazdag gyönyöreit s nem siratom vissza azt a mi elmúlt, még pedig visszavonhatlanul örökre . . .? Elém tűnnek ifjúkori álmaim, reményeim, képzeletben elvonulnak átélt szerelmi kalandjaim s brr! . . . valami véghetetlen undor fog el ez T
