Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz

© Petőfi és a Kisfaludy-társaság. Hol van a Kisfaludy- Társaság? — kérdezte e héten sok jó, de malicziózus lélek, olvasván, hogy Petőfi halálának ötvenedik évfordulóját még a börze is megünnepli — se napon nem ad, vesz — csak a Kisfaludy-Társaság nem ünnepli meg, egy koszorúval, egy rövid szóval se, pedig egy kis szónoklatért még nem kell a szomszédba menni . . . Hogy hol van a Kisfaludy-Társaság? A felelet egyszerű. A Kisfaludy-Társaság nyaral. Három hónapra »elnapolta magát«, nem tart üléseket, pihen, alszik, szünetel, nem létezik. Ilyenkor, nyáron, mindig igy szokta. Kilencz felolvasó ülést tart évenkint, s ez a nagy munka annyira kimeríti, hogy három hónapig kell pihennie, másképpen nem tudná összeszedni magát. Biz ez nem valami nagy erőre mutat, s érthetővé teszi, hogy a tekintetes és tekintélyes irodalmi társaságot olyanok is viczczelik, akik máskülönben igen kevéssé litterátus emberek s rendes körülmények közt nem igen olvasnak egyebet, mint étlapot. Néha persze igazságtalanul viczczelik, mint a jelen alkalommal is. Mert kiderül, hogy igenis, a Kisfaludy-Társaság fölneszeit egy pillanatra nyári álmából, s küld Segesvárra képviselőket is, koszorút is. Vájjon ezzel eleget tett-e ama kötelességnek, melyet egy ilyenfajta ünnep az irodalmi társaságokra ró ? — az már más kérdés. Annyi bizonyos, nem vált volna szégyenére s nem került volna nagyobb ■ erőfeszitésébe, ha ezen a kivételes napon disz-ülést tart, s nemcsak mellesleg, más egyesületek háta megett, hanem külön, a maga körében is, megemlékezik Petőfi Sándorról. Végre is, ha egy irodalmi társaság nem ad ki több könyvet, mint egy igyekvő antikvárius, felolvasó ülést is éppen csak akkor tart, amikor éppen muszáj, s egész cselekvése arra szorítkozik, hogy évről-évre uj tagokkal egészíti ki magát, bizony, a komolyabb embereknek, az irodalom igazi barátainak is eszébe juthat a kérdés, hogy: tulajdonképpen mi szükség is van hát erre az irodalmi társaságra? És senki se tudná megmondani, hogy mi értelme van ennek az obiigát nyári szünetelésnek, melyből a Kisfaludy- Társaság három egész hónapot kíván. Sehol a világon nem »nyaralnak« annyit, mint Budapesten. Nyáron az összes könyvtárakat becsukják, mintha azok, akik olvasni akarnak, ilyenkor mind Ostendében fúrödnének; nyáron, mikor a legtöbb vidéki jön Pestre, a világért sem tartanának nyitva semmiféle képkiállitást, mintha akik a képeket szeretik, reggeltől estig a Politikus Szatócsnál hűsölnének; nyáron végre az irodalmi társaságok se tartanak felolvasó üléseket, mert a haute creme nincs Pesten. Mintha bizony az a társaság látogatná ezeket az üléseket, amely ilyenkor Norderneyba utazik, vagy falusi birtokán piheni ki a farsangot és a lóversenyeket. Mintha a könyvtárak, a tárlatok és a felolvasó ülések közönsége nem azokból állana, akik a nyarat is Budapesten töltik, s akik közül csak a választottak mehetnek el Pestről három-négy hétre. Vagy talán úgy gondolkoznak az irodalmi társaságok fejei, hogy: »ezzel a derék közönséggel csinyján kell bánni; adjunk vakácziót nekik, mert meg találnák unni a mulatságot? . . .«