Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz
Valóban s ez teszi ez emlékünnepélyt igazán nemzeti ünneppé. Petőfi költői nagysága, igazi lirai tehetségén, egyéniségének tüneményes nagyságán és korával való kapcsolatosságán kívül s első sorban abban, a megalkuvásra nem hajló, sőt mértéket is alig ismerő határtalan faj- és hazaszeretetben gyökerezik, mely őt legmél- tóbb képviselőjévé tette^annak az eszmének, annak az igazságnak, hogy a népek haladása, boldogulása, irodalmi, társadalmi és politikai fejlődése csakis nemzeti alapon, a jnemzeti érzés legteljesebb érvényesülése utján történhetik meg. Mint a tengerszem kristály tükörében az egész égbolt, annak ragyogó napfénye s borongó felhője egyaránt tükröződik, úgy él a Pellőfi lelkében a magyar nép egész érzésvilága — s a dalok, melyek leikéből oly őszintén, oly közvetlenséggel fakadtak — a legegyszerűbb, tehát legigazibb formában juttatták kifejezésre ez érzelmeket. S a nemzeti érzés ez istenadta erejét ő művészi öntudattal fejlesztette, meggyőződéssel hirdetvén, hogy: az az igazi költő, a ki a nép ajkára hullatja keblének mennyei mannáját! így teremtette meg Petőfi hazai költészetünk legfényesebb korszakát nemzeti alapon — s mikor huszonhatesztendős korában — mely kor más embereknél a kezdőévek tévedésekkel teljes ideje még — meghalt, jeltelen sírba roskadva a csatatéren, hol hazája szabadságáért küzdött: költeményeiben a faj és hazaszeretet I ibliáját hagyta örökül nemzetének. Azóta félszázad telt el. De mint nagy köllőtársa mondja Petőfi halálának barminczéves fordulóján irt versében : „ ... Az évek haladó terhével, Mely minket elaggit, te gyarapulsz névvel, A mit adál. abból semmi sincs elveszve,- » Firól-fira szállsz te. mint egy közös eszme.M Ez az eszme, a nemzeti érzés érvényesítésének magasztos eszméje, mit a Petőfi neve oly méltóan képvisel, maradjon kincse a hazának időtlen időkig; nemzeti érzés vezesse az iró tollát, a festő ecsetjét, a szobrász vésőjét, irányítsa az államférfi tetteit s töltse be a föld rögét szántó polgár kebelét; a nemzeti érzésnek legyen temploma, kunyhó és palota egyaránt s akkor a hon élni fog s «örökre, mint tavasz, virulnia. Szerettem volna mindezeket élő szóval mondani el a szobor előtt; de ha ezt tennem legjobb akaratom mellett sem lehetett, jól esett legalább e sorokban kifejeznem, hogy a Petőfi-kultuszt nemzeti szempontból mily rendkívül fontosnak tartom s hogy hivatalos állá- |