Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz
OEBRECZENI ÚJSÁG EL0F-2ETESI A3 : He’yfcen: I Vidékre Félévre 3 ír — kr. Félévre . . 6 írt — kr. Negyedévre 1 „ 5o „ I Negyedévre 2 „ 50 'Felelős s? erkesztő és laptuiajdonos ; THAN GYULA. SZERKESZTŐSE«! es KIADOHIVaTAL : Debrecisea, Főtér Biedermann-palota földszint, az udvarban hátul. .Petőfi Sándor.-■-*ígs Petőfi Sándorról emlékezvén, nem vagyunk urai gondolatunknak. Képzeletünk szertecsapong és kö rülöttünk benépesíti a léget csodálatos zene hangjaival és csodálatos képek szóváltozataival. Hall. jak a tiliukó lágy és édes szóval a tábori kürt mélabus takarodóját, pusztító vihar háborgását, csaták riadóját, ágyuk bömbölését. És szemünk előtt elvonulnak békés pusztai idyllek, háttérben az örök természet csodálatosan szép — képe majd borzalmas tragédiák eleven csataképek. Hangok és képek fenséges harmóniába olvadnak össze, a melyből glóriától övezve, emelkedik ki büszkén és délcegen az ő óriási szellemalakja. El vonul elöltünk az ő küzdelmes élete, mely lelkét tépdelő viharával testét vérező csatáival és szivét hevítő szenvedélyeivel mégis oly felségesen harmonikus volt. Ö, a minden leány szív örök ideálja és minden nemes ifjú lélek örök mintaképe — a legtökéletesebb férfi. A kinek tündöklő volt az agya, de még tündöklőbb a lelke, mely mély volt, kincsekkel tele és örök szenvedélyek viharában háborgó mint a tenger — és a mellett oly tiszta, mint a hegyi patak tükre. A ki rajongón tudott szeretni és olyan félelmesen tudotf gyűlölni. És a mit szeretett, az emberiség legszentebb eszményképei voltak a haza a szabadság, a nép és a mit gyűlölt az emberiség ádáz ellenségei a zsarnokság és sötétség. A kinek szenvedélyei csak szár- j nyak voltak, melyei:. az utolérhetetlen magasDa vitték, de soha meg nem szédítették. Az ő dalait dalolni fogják a' i puszták kunyhóiban és a városok i jpalotájában, a mig csak magyar: | szóra nyiló ajkak lesznek a vilá- jgon. Az ő dalait daloljuk, ha csa- ipong a kedvünk vagy szerelemtől járadoz a szivünk, ha honfi lelke- ! sedés hevít, ha honfi bu emészt, vagy a hazaíiui harag villámai cikkáznak át lelkűnkön. És az ő pél. dája lelkesíteni fog a mig csak szabadságot szerető, zsarnokságot gyűlölő, felvilágosodásért küzdő népek lesznek ezen a földiekén. Halálának félszázados évfordulóján a mai napon nem gyászt érezünk, mely lesújt, hanem lelkesedést, mely felemel. Hálatelt szívvel fordulunk a gondviselés felé, megköszönve, hogy őt nekünk adta és úgy vette el, mint a hogy elvette. Hogy úgy halt meg, a hogy kívánta és látnoki lelke megjósolta: Ott essem el én a harc mezején, hogy érzékeny szenvedélyes lelke nem érte meg, hogy mint ült az észvesztett zsarnokság a leigázott nemzet vonagló tetemei felett véres orgiákat. Ez a tüneményes elmúlás volt míitó és igaz befejezése az ő tü neményes szolgálatjának Eltűnt mint az üstökös, de izzó fénykévéje mely beragyogta a magyar horizontot, nem műit el : hanem ol- tártüzzé vált. a melyhez a jók és nemesek áldozni járnak, hogy megerősítsék lelkűket a hazáért a nép igazságaiért, a szaoadságért egyen1
