Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz

TI. évfolyam. 61. szám.

Kedd, augusztus 1.

Mecset-utczán, a tűzoltó hídon és a SzécheíJ utczán. A Kaszinó előtt megállapodtak, erkélyről Hollós Nándor joghallgató csen< messze hallatszó hangon elszavalta Ábrán. Emil következő költeményét:

£em.---------Á

ll még a róna, a kalászszal ékes,

S tündére él, a bolygó délibáb.

Pajkos gyerekként a lehajtó, kékes Határra ugrál s játszva reng odább. Áll Kárpátoknak vadregényes tája,

És benn’ a tó, az erdő mély szeme. Sötéten leng rajt’ önnön félhomálya, Mint hogyha gyászt miattad öltene.

AH még a csárda a puszták homokján, Inogva dölöng elvénült fala;

Pásztor mereng hosszú, könyöklő botján, S hallgatja: mit búg kóbor szél dala? Vad ménes száguld nap-forró vidéken, Zajongó sás közt kémlö gólya áll; Kihervadt tájon, elborongó égen Vándor-darúknak V betűje száll . . .

A föld a régi. Minden ékessége Csi/log-ragyog. Csak ö nincs. Oda vat- A menny dörög még, de szavának /égé, Hiába kelti esdeklő szavam! —•

Virágok kelyhét enyhe szedi)' fújja,

Rózsával szegve Erdődnél az út. Hervadjanak! Kegyes költőjük ujja Nem fon belőlük nyitó koszorút.

Ó szerelem, szabadság éneklője!

Hárfádat egy isten faragta tán,

S merész kezekkel elragadtad tőle,

Hogy könyörülj az emberek baján! Oroszlán-sziv! Ha még egyszer dobognál1 Hatalmas kéz, melyben a lant s a kard Testvérek voltak: uj műbe hi fognál,- S még egyszer írnád a lalpra magyart!

Szép, hogyha lantot ihlett ujjal vérvér,

A költő honszerelmet énekel,

Szebb, hogyha sírván nemzete keservéi Világot bűvölő panaszra kel,

És minden könnye, mint csillag az éen,

Függ népe búján, fényt árasztva szét De legszebb: harczban megsebezve rrélyen Ha éltével pecsétli meg rímét!

Nap volt a hired. Deleidre hágott.

Imádó hitves karja font körül.

S te elvetettél hirt és ifjúságot,

Közös gödörbe, ismeretlenül Berogyni halva! Élet, mámor, bösg,

Taps, szerelem — mind semmi! :öldi szenny! Nem vonzott más, csak az az e( dicsőség: Megölt hazáddal egy sírban pihe/1

De nem hiába halnak a megveók!

Kiontott vérük szentelt harmati Nem hasztalan viz! Minden cPPJe áldott És büv-erös. A meddő föld nga Virágpompát ölt, ha e harm osordúl.

Hol elcsöpög: alakra kél a g- Hozzád méltó faj szökken / a porbúi,

És villámodra vissza-mennyrög!

Szobor vagy már. De élsz őrködsz e népen!

Ha egyszer a szabadság ?nt heve Kihalna bennünk: fensége dühében Nagyot dobbanna szobrodrcz-szive I Ha senki sem lesz, aki ttre rázza Az alvó népet isten-igaz.

Majd akkor, mint ítélet arsogása Dördül ércz-ajkad: Ébrj föl hazám!

A nagyhatással e^dott szavalat után a menet a Széchenyi- ésJrály-utczán át a Hatvani temetőbe vonult A honvédsirnál Elek

HÍRADÓ

ER

MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám,

79, a lap szellemi részét illető közlemények intézemtők. Kiadóhivatal: Lyeeumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők.

jfr

$r^

Xs(Petőfi emlékezete. $

JU

AU

.•«ÜT

1849-1899

OtVCU Cl uia. ■,

___

hant

hoz, mely körül mintna most is hallanék ihletett lantja bübáioa do.«;*

, — j äurui mmtaa most is hallanók ! ihletett lantja bűbájos danáit zengeni, melyen

minden fűszál az ő magasztos eszméiről mond Homér Trója bukása után, Dante

ÄrÄ-SÄt -o.r Boileau .Fronde« viharaiban

lehelete, e sirbanthoz zarándokolt el lel■unk oly gyakran a felszázad alatt, hogy tanul- ' kedélyek nagy áradásában valaki junk önzetlen hazaszeretetei, Aogy csodáljuk Z° , y

az önfeláldozó, na?y lelket. tatlansagra.

Szent oltár volt ez a sir hazafiúi lelkünk- b'jed és attól fejlődik folyton égő és nek, melynél imát rebegett az is, kinek ajkổ-*** “ée

hazaszeretetetol van megittasúiva, nem állhat fomes hajlamai az emberiség legszenmeg ember, ki át ne erezné, hogy mily hatal- J ór/elme az egyéni élet kedves

más adomanya az égnek a szabadság, a szabad °1CS1 ^

haza, - nem állhat meg magyar a nélkül, aK 081 magYar kedely mt J g k h"g> felharsanni ne hallaná legszentebb kötekivü7tiLsenWsz^odra hX!-“ a y amorosig mindazt érzi, a mit nemzete

előtörő szellem megtanit imádkozni, éhi^küz-i varázsával. Közvetlen mindig, nyelvem As - ha kell - meghalni is a hazáért.y megilletődés és gyönyör nélkül soha Az ember földi életében nem tűzhet maga

ele fonsegesebb czélt, mint hazája üdvét min- , - .. mMaifa<4<5a

(len erejével ápolni s hazája boldogságát mindenekének sugalmazasait szólaltassa meg, tehetsegével előmozdítani. Nagy Petőfink láng- nemcsak meghatják, hanem lhlettsegemint nemzetének, sőt az egész emberiavatottabb papja sem előtte, sem utána nem

szueÍe,tt; gmzeti alapon emelkedik az --------v

olt délibábszerü tünemény I • el nem vezetnek. Erezzük onnan

hótiszta fényével elvakitson bennünket ho-y léikül, hogy Önállóságának htjait y a fenyözönben csalhatatlanul láthassuk,’ érez- hessuk a saját törpeségünket. Ragyogott, elkápmegismertette velünk a nemzeti nagyság volt, többe nem láthattuk. Szomorú volt ez az mányba, művészetbe, közéletbe egyaiant.

rm.b;iSTl!5'é,sége! megénekelte, letette lantját, hogy kardot

b pecsételte meg vérével az igazságokat, egen lehuitavai keletkezett ür hamarosan figyel- iszetének nem lehetett méltóbb befejezese meztette a magyart a mérhetetlen veszteségre

ELÄT.Ä agygyá, halhatatlanná lett mindkettőben, közepette, elkeseredetten tekintett minden» alakja; mint polgár pedig szabadsaghar magyaráz ég felé, mely nagy Petőfinket könyör-kénes lesz megrezzenteni az emben

szomorú időkben vigasztaló, bátorító nélkülíianem megőrizte a Gondviselés szamunkia.

«új tr; mm nemzeti tud0‘

“ifélkí8“01' ,e,6rSlte * k™yeket vigasz.á»aenek le rank. gabíszy Caesar.

„De jól van isv. ő n« .

„De jól van igy. Ő nem közénk való S ez, a mi fáj, ez a vigasztaló!“