Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz

2. DEBRECZt/ 1899. augusztus 3. konai kör« — Letette G é r e s s y Kálmán alelnök. »Dicsőült hőseinkjemlékének« Debreczeni iparos fjuság egylete. — Letette az egylet elnöke. »Hazáért, szabadságért elvérzett hősök­nek — Polgári kerékpár egyesület,« Letette Zellinger Vilma k. a., az egylet e- nökének leánya. „A névtelen bősöknek — Pusztatelki D a n k ó Mihály és családja“ — Letette D a n k ó Mihály. »1849. aug. 2-án elesett névtelen hő­söknek — Iparos kör« Letette az elnök. »A névtelen hősöknek« — A timár ipar­társulat« — Letette E k 1 i Gábor elnök. ,1849 aug. 2-iki hősök emlékének A fazekas ipartársulat — Letette Tóth Bálint elnök. Helyeztek azonkívül számtalan felirat nélküli koszorút. Élő rózsákat pedig kosár­számra hozták debreczen lelkes polgárasszo­nyai s behintették vele az oroszlánt. Ünnepély a honvédsiroknál. Egy negyedórába került, mig a testületek elhelyezkedtek. Nem sokkal ezután K om­ló s s y Arthur főjegyző, a Csokonai-kör al- elnöke, az ünneprendező bizottság faradiiatat- lan elnöke lépett az emelvényre s tartotta meg zugó éljenzéstől számtalanszor meg­szakított megnyitó beszédét, a mely a követ­kezőképen hangzik : Melyen tisztelt ünneplő közönség 1 Debreczen szab. kir. város törvényható­sága ez év május havaban tartott bizottsági közgyűlésén — a 48—49 es honvédek egyle­tének — a Csokonai kör által támogatott ké­relmére elhatározta, bogy a debreczeni csata évforduló napját — a mai napot — nagyobb mérvű ünnepélyekkel üljük meg.Hozzájárult azon javaslathoz, hogy az emlekkertbe ideiglenesen tznm.íián nmlélt oredeti rendel­tetési helyére — ide a honvcdiemetőbe szál­líttassák át és itt a nagy «irháimon állíttassák fel. Az emlékkertben pedig helyére szabadság- szobor emeltéssék. E határozatok végrehajtására városunk közgyűlése a tanács, a 48—49. honvédegylet és a Csokonai-kör kebeléből alakított 12 tagú bizottság feladatának részben meg is felelt akkor, a midőn a kőoroszlán emlék itt áll, a Í12 vitéz honvéd hamvaira domboruló nagy sirh»lmon, méltó és jogszennt őt megillető belyén. A Nagy Sándor halmán pedig impo­záns emlék emelkedik. De meg fog felelői e bizottság fel datának második és fontosabb részében is — mert hiszem és vallom, hogy ha mindenki oly őszintén óhajtja, mint én, úgy a szabadságszobor a kitűzött két év alatt — sőt talán elébb is — büszkén fogja hir­detni a magyar szabadságot a nagytemplom és a kollégium közötti emlékkertben. A mai emlékünnepélyek rendezésére is e bizottságot kérte fel városunk hatósága s én boldognak érzem magamat, hálát adok Isten­nek, hogy megérnem engedte, miszerint e szent napon, az 50 év óta jeltelenül állott nagy vérdombon, kiengesztelődött hősi hamvak fe­lett a rendezőség nevében én üdvözölhetem szivem egész melegével a mélyen tisztelt ünneplő közönséget ! S a midőn felhívom önöket, hogy imá­dott, zengzetes magyarnyelvünkön dicsőítsük a bőshonvédek emlékét — a midőn kérem, hogy gyönyörű magyar nemzeti dalaink eléneklésé- vel ringassuk magunkat, szivünket és lelkün­ket hazafias, édes érzelmekbe : az emlékünne­pélyt ezennel megnyitom ! Az éljenzés csillapultával M á c s a y Sándor karnagy megadta a jelt s a 240 tag­ból álló monstre dalárda rázendített a Hvm- nuszra. A nagy tömeg megilletődötten hall­gatta a szent hangokat, melyek elbangzása után dr. B a k o n y i Samu tartotta meg beszédet. Sokszor hallottuk már Bakonyi drt beszélni, de ilyen szépen, lelkesen és fel- villanyzóan kevésszer. Beszéde megérdemli, hogy minden polgár szivébe vésse, a benne levő örök igazságokat soha el ne feleit«» a beszédet a szerző szívességéből egész terje­delmében a köv tkezőkben közöljük : Dr. Bakonyi Samu beszéde. Ünneplő gyülekezet 1 Kőből épült templomokban imádkoztunk ma te hozzád Seregeknek Ura. Fölként szol­gáid ékes ajakáról szivünkbe szállottak igéid, de a vallás szent vigasztalásával a mai napon még nem elégedett meg a mi lelsünk és hogy a te örök akaratodban való megnyugvás remény­nyel töltse bé sziveinket, az emlékezet és gyász, a fajdalom és hála elvezetett bennünket ide a Te szabad egeddel boltozott legdicsőbb tem­plomodba, Szabadság Istene, legszentebb oltárod elé, hőseinknek sirhalmára. Ón adj hát nekem gyengének erőt most is, Te ki minden erőnek kútfeje vagy, miként megerősitéd a gyönge ifjút, midőn 20 évvel ezelőtt e szentelt hantok fölött a Te neved érdemetlen ajkaira vévé, hiszen a férfi meg- őrzé híven, mit a gyermek a Te, dicső vér­tanúid sírján tanult. Ne vond meg hát tőlem a Te segedelmed most sem, Te minden sege­delem Ura, hogy e bus naphoz méitóan hir­dethessem a Te örök igazságod, hogy a kik bánattal borítva jöttek, távozzanak vigaszteli szívvel s kik a vesztett csata gyászát siratják, keljenek mind uj diadal munkájára és mind­azok, kik eddig a csüggedő lemondás utján haladtak, emelkedő lélekkel induljanak immár Te utánad, hiszen Te vagy az Ut, az Élet és Igazság! Amen! * Csodás rendeltetés jutott neked édes szülőföldem, ős Debreczen az ötven év előtti tragédiában. Mikor kilencz oldalról tört ránk az ellen s az ifjú főváros is hitalmába került, téged tett a magyar szabadság őrvárosává, annak prófálája. Falaid közül intézte a világ leg­dicsőbb küzdelmét. Innen indultak hadba az ő messiási szavára született vitéz csa­pataink. És a hősregék idejére méltó, vi­lágra szóló fényes csaták egymásután érkező diadaihire itt keltett a szivekben fegyvere­ink győzelme iránt megingathatatlan erős hitet. És hajh, ma ötven éve, itt kelle lefolyni a csatának, mely a tízszeres ellenségnek egész jograbló hadjáratában leghatározottabb győ­zelme volt, s a melyen ml nem volt többé győzelme a magyarnak. Debreczen a diadalok tetőpontján és Debreczen a vesztett barcz után ! míg benned magyar lakik, végetlen időkig lelkesítsen ama­zok bü-zkesege, de mellette éljen szivedben eme gyásznap emléke is, hogy soha el ne felejtsd és kövesd az örök tanúságokat, miket a népek gondviselő atyja, te általad nyújt nemzetednek. Elbukánk e napon de bukásunk még sem volt kudarcz, mert bár az óriás túlerőt ma­roknyi haduok meg nem győzhető, a honvéd név hőri dicsősége az elveszett c<atz sötét fajdalmán is átragyog mind e mai napig és fenyleni fog, mig magyar szívből bánat- és örömköny fakadni tud. Kinek ünn-pét csak néhány napja ültük, a szent időknek csodás hőse, költő-apostola zengi : »Isten után legszebb és a legszentebb név A honvéd nemzet !* Sz nt vala akkor és szeot mi előttünk ma, kk mindennapi szürke létünk küzködő bajában megemlékszünk rólatok, porladó di­csők, hogy éltünk faja a ti véretekből fakadt, logy az idők teljességének ígéretét a nemzetek steoe a ti vertanuságotokkal megpecsételő. Gyűljön fel azért az emléuezet világa, jyiljék meg az idők kárpitja : lássatok. . . [ Az országúit ól délre és északra széles ;engeri-földek terülnek el. Magasra nyúló bök •étáit a rekkenő nyár hevében ^szellő is alig engeti. A messze pusztában a gulya, mé- íes delelő', tart. A forró déli nap mozdulatlan jsöndje mindenfelé. Egyszerre távoli menny iörgés morajlik végig a határon, zivatar köze- edik : a nyolczvaoezernyi orosz fősereg, maga i fővezér Paskievits varsói herczeg, a testvér lAnnitAl )-.‘»AnAÍAn«ilr trovoticó 9llotf E tengernyi had ellen kellett a mi nyílt városunkat honvédeinknek védelmezni. Tized- résznyi seregünknek nem volt jobb sáncza, mint az előtte elterülő tengeri földek, amelyek védelme alatt úgy o tudóit helyezkedni, hogy csak négy század és két ágyú volt látható. Tüzér-égünk csodákat müveit. — Műkö­dését a czárhoz intézett jelentésében maga Paskieviis mesterinek mondja. Ek<or, hogy megkerülj“, teljes négy üteg-t küldött, Gillens- chmidt tábornok vezetése alatt balszárnyuns ellen. Mig a rémes ágyuharcz tovább dühöng, négy orosz dandár t*ljes hadi rendben, kozá­kok és cserkeszek beláthatlan ezreinek fedezete alatt megindul a főtámadásra. Oh harczolt a honvéd itt is, mint Nagy- Sallónál, Kápoln-i- és Isa-zegnél. Mesebeli hős volt a honvéd itt is ; vitézségének példája in­nen is bevilágít messze századokba. De egyenlőtlen volt a küzdelem és futár futát után hiába nyargalt a várva várt segedelemért. A hősi önfeláldozás mmd hiába volt. De a hon­véd megtanulta imádott dalnokától, hogy : »A hazáért halni, legnagyobb holdogság Ezen a világon.» Ez az egyetlen boldogság jutott nektek osztályrészül Itt hamvadó névtelen hőseink, kik ifjú nőt, gyermek»', szülőt, állást, vagyont, az életnek minden boldogságát, mind ott hagy­tátok, feláldoztatok a halálnak ezen egyetleu boldogságáéi. Hogy a titáni harczot nem jutalmazó diadal, nem a sereg és nem a vezér hibája volt. Debreczen immár a világosi passió-utnak első nagy gyász-statiója lett. És mikor a bekövetkező nemzeti kín­szenvedésnek a névtelen hősök verővel szen­telt helyen a sötétedő múltba vissza sóhaj­tunk, elboruló tekintetünk fölragyog a fény­től, melyet emlékezetünkre a mi vesztett csa­tánk vezérének magasztos alakja áraszt. Fon­junk e napon koszorút az ő emlékének, ki annyi dicső közt egyik legdicsőbb vala. Nagy Sándor József az aradi tizenhárom egyike volt ő, kiről méltán mondja a nagyváradi szülő­házát jelző emléktábla : .Nagy voltál névre, nagy bajnoki szívre hazádhoz, Nagy lelked bűn volt törpe bakó id előtt« . . . Keb Ibarátja Damjanics mellett ő volt hadseregünk legnagyobb ideálistája s klassikus műveltsége az élethivatásául választott katonai pályának is nemesebb, szinte gyöngédebb fel­fogására képesité. Egyben azo ban ez adott jellemének megalkuvást nem ismerő, nem is tűrő határozottságot is. így érthetjük meg igazán, hogy midőn a fővezér Budavár be­vétele után akként nyilatkozott, hogy »Meg- szabadiianá az a hazát, ki Pompejus ellené­ben Caesar szerepére vállalkoznék.« Nagy Sán­dor József azonnal igy válaszolt : »Caesar mellőlBrutussemhiányzauék!« Ez amaz öszhangzatos lélek, melynek főjellemvonása a tiszta hazaszeretet sugallta hősies kötelességtudás volt. Ott volt ő, nem úgy, mint némely rágalmazói maiglan állítják, a mi gyászos csatánkban is mindenütt, a hol legnagyobb volt a veszedelem, a legsűrűbb golyózáporban is. Hogyan is véthetett volna ő a kötelesség ellen csak egy hajszálnyit is éle­tében, aki dicső társai között is oly nagy, annyira nemes volt — halálában ? ! Mily gyöngéd szive lehetett ennek a ke­mény katonának, aki ott, az aradi Golgothán, mielőtt magát a bakó kezébe adná, odamegy Daubek hadbíróhoz s kezet fogva búcsúzik el tőle, megköszönve neki, hogy az osztrák vér- biróság előtt őt mentegetni merte. És mikor a vigasztalására rendelt lelkipásztor nem tud­va magán uralkodni, sírásra fakad, még ő vigasztalja : »A könny itt már hasztalan, tisz­telendő ur, inkább imádkozzunk !« »Emelt fő­vel, leírhatatlan büszkeséggel lép a bitóhoz s miKor a bakó már nyakára teve a kötelet: »Éljen a haza !« kiáltással adja ki hősies lelkét.« Szent vértanunk ! Oh hallod-é a miuden- ség Urához közel, haló ajkadnak végső imája, miként visszhangzik élő magyarok ezreinek =*ivíSh>/51 • -Ft i»n a haza“ 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom