Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
városba lép, fólrevereti a harangokat. Fusson, ha élete kedves ! Petőfi megkérdezte a feleségétől, hogy mit csináljanak ? —"Maradunk! — felélte Petőfiné. — Ha agyonvernek bennünket, jő, tegyék. De ne mondhassa senki, hogy elfutottál! A szabadszállási választők egyrésze mégis hü maradt hozzá. Erre az ellenfél a legnemtelenebb furfanghoz folyamodott. A nagj’tiszteletü lelkész megnyitotta pincéit. Folyt a bor, mint a Duna. A választás napján a bor és a pálinka megtette kívánt hatását. Petőfi, amint a városházára sietett, körülfogta a részeg népcsorda. Egyszerre száz meg száz torok ordította mindenfelől: — Itt a hazaáruló! — Akasztófára vele, a muszka kém, aki el akarja adni a hazát! Agyon kell ütni, tépjétek széjjel 1 — Megálljatok, polgárok — kiáltott rendületlen nyugalommal a hős ifjú, hadd beszélek, hadd igazolom magam! — Ne hallgassatok reá, üssétek agyon ! — ordította a tömeg. Petőfi látván, hogy így nem jut szóhoz, a bíróhoz fordult: — Biró ur,felelőssé teszem önt mindenről! — Ha e pillanatban el nem távozik a városból, mi nem állunk jót az életéért. — Akkor nincs más mit tenni, — mondá Petőfi — mint távoznom, de vigyázzon ön, ne csak hogy ne érintsenek, de ne is próbáljon senki inzul- tálni bennünket. Valóban, ez nagyszerű ! így értelmezi ön a szabadságot ! Szégyelje magát városáért) melynek neve Szabadszállás. — Azt tartjuk mi szabadságnak, hogy ha valaki nem tetszik a népnek, azt kikergethetjük — mondá a választási bizottság elnöke, egy elcsapott jegyző, aki kijelentette, hogy ha a nép agyon nem verné Petőfit, hát ő veri agyon. A városház előtt még mindig tombolt, kiabált a tömeg. Fegyveres nemzetőrök vették körül Petőfit. *S mentem a város végéig, — írja Petőfi — hol szállásolva voltam, gyalog, körülvéve a fegyveres nemzetőröktől; csak az hiányzott, hogy kezemet hátra nem kötötték. Felrakták holmimat, felültem feleségemmel s indultunk Szent-Miklósra. Már jó da- dabig mentünk, midőn rákiáltok a koosisra.
