Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
8 aí\.jxDÍ KÖZLÖNY. 1899. julius 30. bő és egészen közönséges ruhája is aféle svá- bos viselet szerint való. Az ügyvéd barátságosan nézdegélt feléje, az meg vissza és a kis pincsi ezenközben kényelmesen üldögélt az ügyvéd ur karján, akinek aztán előkerült a jó ötlete s odalépett az öreg svábhoz, akinek olyan szerény és bizalomkeltő volt a képe: — Bácsika — mondja neki német szóval az ügyvéd, — megtenne-e nekem egy kis szívességet? Nagyon megköszönném. Az nyájasan tekint oda és szól: — Mivel szolgálhatnék, uram? — Nézze bácsika, dolgom volna a faluban, de ettől a kis utitárstól nem mozdulhatok. — Megkérem a bácsikát szépen, nem lenne-e szives vigyázni a kis kutyámra egy órácskát . . . Akkorra visszatérek. Szelid és jóizü mosoly ülte végig az öreg sváb kövér arczát. Úgy tetszett, hogy még örömet is kapott a pincsi gondozás vállalkozására. — No, adja a kis bestiát, no adja . . . Hát csak aztán le ne késsen. Az ügyvéd ur megtisztelte az öreg svábot bizalmával, letette a kezébe a kis utitársát gondozásra, a mig visszatér. Köszönte a szivessé- get, aztán sietett a falu felé . . . Egy álló óráig volt oda, és mikor a nagy melegben fáradtan visszakerül a meglehetős hosszú útról, azon való aggódásban, hogy az öreg sváb nem illant-e el a kedves pincsijével, hát egyszerre kiderült az arcza: ott ült még mindig az öreg sváb a váróteremben és a pincsivel játszott. Már igen nagy barátság volt köztük: a kis pajkos bestia az öreg bácsi ölében bukfenczezett és minduntalan kapkodott az öteg sváb — újságja papirosa után. Mert a bácsi olvasni akart, ebben a kis kutya háborgatta, amin aztán jóízűen nevetett az öreg ... Köszönt a megjött ügyvéd s meglepetve szólt németül: — Ni, ön, bácsika magyar újságot olvas ? Hogy kerül az ide Horvátországba? Az öreg bácsi a kis pincsi fejére tette az egyik kezét, hogy az nyugton maradjon, a másik kezében pedig fölemelte egyik pesti ellenzéki lap legújabb számát. — Én magyar ember vagyok mondá. — Magyar? Kiáltott lelkesen ügyvédünk, na annak örvendek, de már akkor kötelességem magamat bemutatni: Én dr. K. B. ügyvéd vagyok, Szegedről. Erre a szőke öreg sváb fölállott és a pincsit még mindig a karján tartva, nyájas-szeli- den meghajtotta magát, bemutatkozván: — Én pedig gróf Pejacsevics, Horvátország bánja vagyok . . . S a pincsit ezenközben megsimogatta. Az ügyvéd ur egy kicsit hátrált, egy kicsit kapkodta a szót, hogy miképen is kezdje. Mert ő tud szép védőbeszédet tartani, de itt most bajos megfogni a fonalat . . . — Exczellencziás uram, exczellencziás uram, ezer bocsánat, nem tudom, miképen is kövessem meg és kérjek becsánatot . . . Az öreg gróf leereszkedő, szeretetreméltó nyájassággal mindjárt segített a helyzeten. — Semmit se kell önnek jóvá tenni, nekem ön szórakozást szerzett . . . Hát mit csinálnak lent a magyar alföldön?. . terelte át finoman rögtön a beszédet más irányba. És közlékenyen, leereszkedő igazi úri barátsággal váltott szót politikáról, szocziálizmus- ról és politikai emlékeiből fölemlítette a Nasic felé vezető utón azt a történeti szereplését, hogy ő kötötte meg Deákkal és Andrássyval a horvát kiegyezést. Beültek az első osztályú kupéba, úgy utaztak tovább. Az ügyvéd pedig nézte bambán, nézte szórakozottan az ő kis pincsijét. Stahrenberg gróf — fogságban. — Az Aradi Közlöny távirati értesülése. — Arad, julius 29. Szenzácziós hirt jelent nagyváradi tudósítónk távirata, az van benne elmondva, hogy Stahrenberg gróf huszárszázadost, a bécs-berlini távlovaglás győztesét, az alája rendelt legénységgel való brutális bánásmódja miatt letartóztatták s ez idő szerint a várfalba épített kis zárkában várja, minő büntetést fog rá kimérni a katonai törvényszék. A gróf a hetes huszárok negyedik századánál, Pancsován szolgált. Felebbvalói mint kitűnő katonát ismerték. Erre mutat az is, hogy főhadnagyból egy rangfokozatot átugorva, mindjárt első osztályú századossá léptették elő. Felebbvalói meggyőződését a bécs-berlini távlovaglás alkalmából a gróf még jobban megerősítette. Miklós Gyula után, aki a távlovaglás győztese volt, ő lovagolt be másodiknak. A pancsovai polgárok között, alig állomásozott ott a negyedik század rövid ideig, sajátságos hírek terjedtek gróf Stahrenberg felől. Ezek a hírek minden valószínűség szerint saját legényeitől származtak és borzalmas büntetésekről szólották, melyeket szigorú századosuk rajtuk foganatosíttatott. A huszároknál és általában a lovasságnál, hol a ló ápolásától a legénységet hosszabb időre elvonni nem lehet, mai napig is dívik a a kikötés, mint büntetés. A „kikötés“ pedig abból áll, hogy a delikvens kezeit hátul ösze- kötve, a kötél végét egy falba erősített karikába fűzve mindaddig húzzák, mig a kikötés alatt levő katona lábujj hegyein áll. Ebben a helyzetben két órát kell eltöltenie és a legerősebb szervezetű katona is ritkán állja ki ájulás nélkül. Azután feloldják, fellocsolják és ismét odafüggesztik kezeinél fogva a karikához, mig csak a két óra be nem telt. Miután a kikötés alkalmával az egész test súlya a -lábujjhegyen nyugszik, a test szokatlanul megnyúlik és las- sankint mindjobban a földön nyugszanak a talpak. Amint azonban ez megtörténik a karikába fűzött kötelet rövidebbre fogják és a megnyúlt test ismét a lábujjhegyén nyugszik. Ezt az eljárást nevezik kikötésnek és két órát belőle egyenrangúnak vesznek katonáék- nál hét napi böjttel, koplalással és vassal szigorított egyessel. Abból a százhúszat alig meghaladó legénységből, mely gróf Stahrenberg századossal Pancsován állomásozott, napjában néha 20 is ki volt kötve. Ez azonban nem az egyedüli büntetés volt. A százados ostorát sem kímélte gyakran a legénységtől, sőt megtörtént, hogy egy közhuszár valami mulasztásáért felbőszülve, kardot rántott s eltörte a legény karját. Ezen cselekedetét követő napokban egy feljelentés érkezett Pancsováról Bécsbe a közös hadügyminisztériumba. A feljelentő hosszú sorát adta elő azoknak a cselekedeteknek, melyeket a kegyetlenségig szigorú százados a legénységgel szemben elkövetett. A feljelentésnek meg is volt a kívánt eredménye. Szigorú vizsgálat indult gróf Stahrenberg ellen, melynek során időközben a századost Nagyváradra helyezték át. Itt történt aztán nehány hét előtt, hogy a gróf ismét oly cselekedetet követett el, mely bünlasjtromát egy súlyos adattal nagyobbitani van hivatva. Tiszti szolgájára, ki valami mulasztást követett el, kardott rántot és a vállára sújtott. A súlyos kardcsapás a szerencsétlen legény több csontját összezúzta, annyira, hogy a kórházban napokig élet és halál közt lebegett. Ezek után a katonai hatóság teljes erélylyel járt el gróf Stahrenberg ellen. A pancsovai viselt dolgaiért ugyanis nem lett mindez- ideig jogerős Ítélettel sújtva. Ezt azonban be nem várva, gróf Stahrenberget preventív fogfogságba helyezték. Ez a fogság rabkatonák zárkája mellett van és az elzárt tiszt semminemű kiváltságos kedvezményt nem élvez. H i r e k. Petőfi-ünnep. — Meghívás. — Petőfi Sándor halálának ötvenedik évfordulója alkalmából Aradváros polgársága is a kegyelet oltárához lép, hogy a halhatatlan költő emlékének áldozatát bemutassa. Arad polgárai f. hó 30-án (vasárnap) délelőtt 11 órakor a városháza dísztér méhen emlékünnepélyt ülnek, melyre Aradváros és Aradmegye összes köz- és magánhivatalainak tisztviselőit, az összes tanintézetek tanárait és tanítóit, minden egyes egyesületet, társulatot (zászlóikkal) és Arad- városa n. é. közönségét hazafias tisztelettel meghívjuk. Aradon, 1899. julius hó 28-án. A „Kölcsey-Egyesület“. és a nemzeti szövetség nevében: Nikolies Döme, Kovács Vincze, a Nemzeti Szövetség társ- a nemzeti ünnepélyeket elnöke. rend. biz, elnöke. Az ünnepély sorrendje: 1. „Megnyitó beszéd“ elmondja: Var- jassy Árpád ur, a Kölcsey Egyesület elnöke. 2. „Sikolt a harczi sip“ dal, Kovács Pál karmeste ur vezetése mellett éneklik: az aradi dal egyesület tagjai. 3. „Egy gondolat bánt engemet“ költemény, Petőfi Sándortól, szavalja : Oaál Gyula színművész ur, a vígszínház tagja. 4. „Emlékbeszéd“ irta és elmondja: Csécsy Imre ur. 5. „A Petőfi társaság“ kiküldöttjének beszédje. 6. „Zárszó“ elmondja: Nikolies Döme ur, a nemzeti szövetség társelnöke. 7. „Himnus“, éneklik az aradi dalegyesület tagjai. * Az egész nemzet tisztelettel, kegyelettel adózik a lánglelkü költőnek: Petőfi Sándor emlékének. Mi Aradváros polgárai is járjunk elől a jó példával. Junius hó 30-án, reggel díszítsük fel házainkat nemzeti szinü lobogóval. A nemzet első dalnokának szent emléke méltó a nemzet tagjainak ezen figyelmére. * A szabadság lánglelkü apostolának, a félszázad előtt megdicsőült Petőfinek emlékére a Kossuth asztalsársaság e hó 31-én 8 órakor este a „Jó pásztor“ vendéglőben gyászünnepélyt rendez, melyre a rokon testületek, vendégek és tagok tisztelettel meghivatnak. Sorrend. Szózat. Énekli az aradi dalegylet. Elnöki megnyitó. Tartja Nagy Kálmán. Nemzeti dal. Szavalja Mohos Ágoston. Ünnepi beszéd. Tartja dr. Nagy Sándor. Egy gondolat bánt engemet. Szavalja Oláh Dezső. Petőfi visszatér, Váradytól. Szavalja Földes Miklós. Zárszó. Tartja Kovács Vincze. Hymnus. Énekli az aradi dalegylet. * Az aradvidéki tani tó-egylet tagjai háromnegyed 11 órakor az iskolafelügyelőségi irodá-
