Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
•' ■ X *- J mint háború idején a veszedelmes titok tudóját, vagy a túszt. S ő még mindig vezérnek hiszi magát s azt mondja, a mit úgyis tudnak, hogy a vezér kezét nem szabad előre megkötni, különben nem tud mozogni. Mintha Petőfi utolsó fellépése. Irta Váradi Antal. Egressy Gábor följegyzései között találom a következő passzust : — Petőfi Sándor 1845-ben azt kérdi tőlem : Mit adsz jutalom játékul 1 Én: A »Szökött katoná«-t. ö : Lehetetlen !... Mit játszol benne ? . .. Én : A szabót. ö : Lehetetlen ! . . . E szerint eldanolod azt is, hogy »Három alma meg egy fél. . .«? Én : Természetesen . . . Danoltam én már az operában is. ö : Mit gondolsz ? Hátha ugyanakkor én is föllépnék ? Én : Dicső lenne ! . . . Mit játszanál ? ö : A jegyzőt. Ha sikerül: színész maradok ; ha nem : Tháliától örökre búcsút veszek. Én : Hogyne sikerülne ? . . . A próbák — folytatja följegyzését Eg- ressy — sikerültek is. Jön az előadás. Sándor elejétől végig bátran, kedélyesen játszott. Ügyesen is mozgott. Csupán hangja volt egy kissé fakó a sok dohányzástól. Hanem a végjelenetben ezt kell mondania (az illetőkre mutatva) : »Ez itt a vőlegény, ez pedig a menyasszony . . .« és Sándor e szavakat mondván, szórakozásból a lányt mutatja be vőlegényül, a fiút pedig menyasszonyul, mire a karzatról egy kis nevetés hallatszott. Sándor ez esetet a sors intésének vette s a színészi pályáról végképp lemondott ... így Egressy. Egy másik variáns — mert hiszen Egressynek is úgy beszélték ezt — úgy adja elő a dolgot, hogy Petőfi belezavarodott a textusba s e helyett : »Hát Julcsa kisasszony a menyasszony ?« — ezt mondta : »Hát Julcsa kisasszony a vőlegény ?« . . ^ ... aix^iu ^ JÄ.1“ húzták három esztendeig s az utolsó pillanatban, az önálló bank jelszavával, felborították a helyzetet. Megakadályozták a paktum utolsó pontjának végrehajtását és fölrobbantották a koalicziót. Már most minden disputa helyett hallgassuk meg Petőfit magát. 0 yalósziniileg tudni fogja, hogyan történt a dolog. »üti Levelei «-ben hivatkozik erre a föllépésére. Az idevágó passzus a következő : »Pesten, október 10-ikén, nagy dolog ment végbe, mit a világtörténetirók nem fognak megemlítetlenül hagyni. Játszottam a Nemzeti Színházban, Szigligeti »Szökött katoná«-jában Gé- mesi nótáriust. Azt beszélik, hogy megbuktam benne, de ez nem igaz, mert ... én nem hiszem. S ez, azt tartom, elég ok a föntebbi rosszindulatú állítás megczáfolására. Az igaz, hogy e helyett : »Julcsa kisasszony menyasszony« azt találtam mondani: »Julcsa kisasszony vőlegény« — hanem ennél bolondabbakat is szokott mondani Lendvay, a ki pedig meglehetős színész. Szóval : nem buktam meg ; s játék után egész diadalérzettel mentem vacsorára a Komlóba. Ez a fellépés nem mint maga Petőfi tévesen írja, október 10-ikén, hanem valójában 1844 október 12-én történt s igy kénytelen vagyok még a kútfőmet is helyreigazítani, mert Egressy előbb idézett följegyzéseiben (Magyar Színházi Lap, 1860 deczember 22., 52-ik szám, utolsó oldal) egyenesen az áll, hogy »1845-ben azt kérdi tőlem Petőfi Sándor . . .« Tévedés, mert hát egy évvel előbb kérdezte tőle, a jutalomjáték 1844-ben lévén. Ennek a jutalom játéknak a szinlapja igen eredeti. Ma is a Nemzeti Színház birtokában van. »Egressy Gábor jutalomjátéka« szúr a szemekbe két sorba törve, rengeteg nagy betűkkel s a nemzeti czimer által kettévágva a nagy invitáczió. E sorok alatt következik aztán : Nemzeti Színház, s alább kis betűkkel : Pest, Szombaton, October 12. 1844. Harminczhetedszer ment a darab s újra, kisebb betűkkel, a személyzet előtt el van ja. oaimöiv^v^tjzites formulája tehát az önálló banknak időhiány folytán való elejtését, vagy, mondjuk, elodázását jelenti. Más szóval, a bankkötelezettség megkerülésének formuláját keresik, s úgy látszik, az előkészítésben meg is találták. mondva, hogy ma Egressy Gábor javára »eredeti népszínmű népdalokkal, tánczczal, 3 szakaszban. Irta Szigligeti, zenéjét szerkeszté Szerdahelyi. Az első szakaszbani udvart s a harmadik szakaszbani Zrinyi-kávéházat festette Engert«. »A játékot Ellenbogen Adolf magyar ouver- turája előzendi meg.« A szereposztás nagyon érdekes. Gróf Mon- ti-t, az »olasz«-t, Barta játszsza, Camillát, a feleségét, született Hamvai grófnőt, Laborfalvi Róza. Korpádinét, az özvegy Kovácsnét, Ko- vácsné. Gergely kovácsot Lendvay, Lajost, a szabót — Egressy ! Julcsát, az árvát, Korpádiné rokonát és gyámleányát a színház akkori népszínmű- énekesnője : Babitzky Karolin. Gémesit, a szentmiklósi nótáriust, Petőfi, a kisbirót Udvarhelyi, a két inast Petrik és Telepi játszották. A második szakaszban, a »Siralomház«- ban, már uj személyek lépnek fel. Saint Geront, a francziát, Szigeti adta ; gróf Tengerit Egressy Béni, a Gábor testvére, a »Szózat« dallamának szerzője ; báró Pertit Hubenay János, s Völgyi ezredest Szentpétery. Ennek a segédét Czakó játszsza, a Kalmár és tengerész s a Végrendelet szerzője, a káplárt Szilágyi és Sopronyi, Monti titoknokát Gózon. Rózát, Montiné társalkodónőjét, Hu- benayné. A két közlegény persze Lendvay és társa, a kivel duettet énekel : Hubenay Ferencz. A Zrinyi-kávéház czimü harmadik rész személyzetében megint Petőfit kell fölemlítenem, s azonkívül a czigány kis, de nevettető szerepében Réthyt. Ilyen kiváló perszonále játszott össze a jeles művész jutalomjátékán, a mely, mint látnivaló, nem művészi produk- czióra, de jövedelemre czélozott, s azt különösen a Petőfi szereplése által remélte némi- részben elérni. Lapunk mai száma 32 oldal.
