Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Petőfi 1006 Petőfi dek máj. 29-én megválasztották és föleskettók Gömör vármegye táblabirájává. Ez elismerés igen jól esett neki. Majd Kubinyinál időzött Vár- Gedén, megnézte a ftileki, gácsi, ajuácskői és salgói várromokat, Losoncon egy hetet töltött Steller barátjánál, itt Steller jegyeséhez Plachy Vilmához és egy széplelkü és csinos zsidó leányhoz költeményeket irt, majd Balassa-Gyarmaton és Vácon át jun. 24-ére visszatért Pestre. E majdnem három havi felsőmagyarországi lit két szempontból nevezetes: egyrészt új benyomásokkal gazdagította a költő lelkét s a mindenütt tapasztalt elismerés rendkívül emelőleg hatott reá, másrészt élményeit egy cikksorozatban feldolgozta, melyet Úti jegyzetek címmel az Életképek c. szépirodalmi lápban tett közzé 1845 jul. havában. Heine Revsebilderei inkább csak a tervet adták a költőnek, hogy ily útját cikkekben Írja meg, egyébként az Úti jegyzetek egészen a P. kedélyéből és szelleméből folytak; eleven, patétikus és szellemes vázlatok és reflexiókezek, s P. prózai munkái közt a jelesebbek közé tartoznak. Pesten még ez évben új kötetet bocsátott ki, melybe 1844. és 1845. irt verseit foglalta. Ugyanaz év nyarán irta Szalk-Szent-Mártonban (szüleinél), körülbelül egy hót alatt, Zöld Marczi c. népszínművét, Egressy Gábor jutalomjátékául, azonban a színházi bíráló bizottság nem fogadta el a darabot előadásra; e művét aztán elégette a költő. Ez év (1845) második felére esik szerelmi költészetének második nagyobb szerelmi ciklusa. Augusztusban és szeptemberben többször kirándult Gödöllőre s ott találkozott Mednyánszky Bertával, egy előkelő birtokos szép leányával, aki híréért érdeklődött iránta és szívesen társalgóit vele. A költőnek szerelemre vágyó lelke a lánykában ideálját képzelte és P. szerelmesnek hitte magát. Ez érzésben is, mint az eddigiekben, általán több volt az ábránd, mint a szenvedély s mikor megkérő levelére tagadó választ kapott a büszke apától, pár hónap alatt teljesen kigyógyult csalódásából. Azonban az a körülbelül 40 dal, melyet ez időben (pesti, gödöllői és szalk-szent- mártoni kelettel) Mednyánszky Bertához irt (mind egy versformában s egy alaphangulattal), az akkori szerelmi lírának mindenesetre legjobb termékei voltak, meleg szív és üde képzelet alkotásai. E költeményeket 1845 őszén Szerelem gyöngyei címmel adta ki. Mig azonban a költő népszerűsége egyre szélesbedő gyűrűkben terjedt, a pesti időszaki sajtóban ellene is mind több-több hang emelkedett. A Vörösmartyék nagy tekintélyű Athenaeuma megszűnt; a megmaradt szép- irodalmi lapok közül P. kizárólag a Pesti Divatlapnak kötötte le magát, s igy egy másik lap, a Honderű már ez okból sem nézte jó szemmel a költő emelkedését; voltak, akiket önérzetes modora és némely különösségei idegenítettek el tőle, másokat sikerei bántottak, ismét másokat költészetének szokatlan eredetisége, melyet pongyolaságnak, póriasságnak néztek. így aztán névvel és Hév nélkül valóságos hadjáratot intéztek ellene a Honderűben és az Életképekben, sok személyeskedéssel és rosszakarattal, melyek ellen ő a Divatlapban versben és egy-egy megjegyzéssel védte magát. A támadók közt volt egyik régi barátja, Szeberényi is, ami keserű toliharcra vezetett. Legélesebben azonban Császár Ferenc, Nádaskay Lajos és Petrichevich Horvát Lázár támadták és igyekeztek nevetségessé tenni a költőt; de támadta Nagy Ignác is, és Garay is inkább ellene volt, mint mellette. A gúnyoló cikkek és pasquil- lusok ez özöne keserítette, de útjától nem térítette el P.-t. Érezte irányának helyességét, vele volt a közvélemény nagy többsége s a legjelesebb Írók és bírálók : Vörösmarty, Bajza, Szemere Pál javallása; Toldy Ferenc méltányló bírálatot irt mellette. Legutóbbi szerelmi ábrándjainak szétfoszlása és a többnyire igazságtalan hírlapi támadások, dicsősége és boldogsága kivívásának ez akadályai mintegy felidézték régi szenvedéseinek keserű emlékét s bizonyos pesszimizmus vett erőt kedélyén. E beteges hangulat nehezedett lelkére 1845 végső és 1846 első hónapjaiban, s ennek a jelei azok a szeszélyes, keserű, olykor cinikus fordulattal végződő apró versek, melyeket ez időszakban többnyire Pesten és Szalk-Szent-Mártonban irt s Felhők címmel 1846 ápr. havában adott ki (66 költemény). Költészetének ez nem volt legszerencsésebb időszaka, s érzéseiben, reflexióiban sok az ő leikétől idegen elem és a túlzás. Byron, Shelley, Heine hatása találkozott ekkor az ő meghasonlott lelki állapotával, s a világ- gyűlölet, a cinizmus hangulatába ringatta magát. Érzése, képzelete azonban nemsokára ismét tisztult s visszanyerte saját egészséges irányát. A Felhőkkel egy időben irta A hóhér kötele c. regényét is (megjelent 1846.) s utána Tigris és hiéna c. drámáját, melyet a pesti tavaszi vásár kedvező saisonjában akart adatni a nemzeti színházban; el is fogadták előadásra, de Szigligetinek egy új bohózatos népszínműve miatt mellőzték, illetve csak bérletfolyamban akarták adni, mire a költő jogos méltatlankodással visszavette darabját (1846 ápr. elején). Boszuságát felejteni ismét Szalk-Szent-Mártonba ment szüleihez, ott irta A szerelmes tenger c. fantasztikus romantikus költeményét és a népies Szilaj Pistát, mely egyik legkedvesebb elbeszélése. Ez év folytán ismételten is kiment hosszabb időre szüleihez, kik e tavaszon Szalk-Szent-Mártonból Dömsödre költöztek kisebb bérletre. Dömsödön Pálffy Albert is vele volt. P. általán szeretett egy-egy nagyobb munkája megírására vidékre vonulni, szüleihez, kiknek azonban nem volt terhére, mert külön szobát bérelt magának s az étkezés költségeit megtérítette. Dömsödön irta Salgó c. nagyobb költeményét, melyhez felső-magyarországi írtjából hozta volt az indítékot. 1846 közepén P. megvált Yahot Imre lapjától, a Pesti Divatlaptól. Tapasztalván, hogy a szerzők ki vannak téve a szerkesztők önkényének, egy Írói társulatot akart szervezni, mely a meglevő lapoktól függetlenül alapítson egy lapot s azt saját irodalmi programmja szerint szerkesz- sze. Meg is alakította 9 jeles fiatal irótársával együtt az u. n. Tizek társaságát (Petőfi, Jókai, Pálffy, Degré, Obernyik, Pákh, Bérczy, Tompa, Kerényi, Lisznyai), melynek célja volt emancipálni a szépirodalmat és saját orgánumukban ér
