Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Petőfi 1004 Petőfi haza Szabadszálláson át Dunavecsére; szülőhelyének ekkori viszontlátásakorirta a, Hazámban clmtl költeményt, melyet már Petőfi Sándor név alatt adott ki az Athenaeumban (nov. 3.). Vörösmarty- nak feltűnt a költemény s azt hitte, a P. név alatt valamely idősebb iró rejtőzik. (Másodízben színész.) Szüleitől, kiknek keserves keresményéből nem akart segedelmet elfogadni, októberben a pápai kollégiumba készült, de Pápán nem tarthatván fel magát, nagy lelki küzdelmek után elhatározta, hogy szakít a tanulói pályával s vágyait követve, színész lesz. Nov. 2. elhagyta Pápát és Székes- fehérvárt Szabó József színtársulatába állt be s Borostyán név alatt lépett fel több ízben. Fizetése havi 28 fi't lett volna, de a társaság dolga rosszul folyt s a tagok felét is alig kapták meg fizetésüknek. Zajos sikerei egyáltalán nem voltak, sőt orrhangja miatt nem is szerette a rendező fellóptetni. Jobban szaporodtak költői habárai s már dec. 4-én harmadik verse is megjelent az Athenaeumban (Bujdosó), mire karácsonykor Pestre utazott, hol személyesen megismerkedett Vörösmartyval és Bajzával s egy boldog félnapot töltött körükben. Társulata 1843 januárban ketté szakadt; ő az egyik töredékkel Kecskemétre vándorolt. Itteni tartózkodását az tette kellemesebbé, hogy Jókai akkor ott tanult. Különben itt is sokat nyomorgott s noha élt-halt a színészetért és Shakspere szerepeit nagy becsvágygyal tanulmányozta, mindig alsóbbrendű szerepeket kapott: csak egyszer jutott fontosabb szerephez, mikor jutalomjátékában márc. 23-án a Lear király bolondját játszotta sikerült alakítással. Kecskemétről is több dalt küldött az Athenaeumnak, mindig a legszigorúbb bírálatot kérve Bajzától. Ez évi (1843) májusra országgyűlést hirdettek Pozsonyba ; Petőfi abban a reményben, hogy ott jobb színtársulatot fog találni, melynél előhala- dása is biztosabb lesz, elhagyta a kecskeméti társulatot. Útközben Pesten (ápr. elején) meglátogatta Vörösmartyt, Bajzát, s ismeretséget kötött Petriclievich Horváth Lázárral, a Honderű, és Garay Jánossal, a Regélő szerkesztőjével, valamint Frankenburg Adolffal. Elrándult Pápára is, hol barátainál Orlaynál és Domanovszky Endrénél időzött, inig május elején Pozsonyba ment, útközben meglátogatván Győrött a no- vellairó Kovács Pált. Pozsonyban csalódás fogadta, Fekete Gábor, a színigazgató nem vehette fel, mert társulata már úgyis kelleténél népesebb volt. Újra kezdődtek az Ínség napjai, s P. az Országgyűlési Tudósítások kiadójánál kapott holmi másoló munkát, s az ezért járó csekély díjból tengette életét. Büszkeségét azonban semmi szenvedés nem törhette meg. Garaynak még Pesten 4 verset adott volt át, hogy a Regélőben Andor deák álnév alatt közölje, hogy megtudja P., mit szól e versekhez Bajza, ki az Athenaeumban heti lapszemlét szokott Írni; Garay azonban kitette a versek alá a költő nevét, mire ez a Bajza lapjában éleshangu nyilatkozatban tiltakozott a szerzői jog ez önkényes megsértése ellen. Pozsonyban ismerkedett meg Lisznyaival, Degrével, Berecz Károlylyal, Vachott Sándorral és Imrével, Pompéry Jánossal és Kuthy Lajossal. Lisznyai, Vachott Sándor szívesen segítették is; midőn Vachott jegyese látogatására Pestre rándult, ott aláírási ívet bocsátott ki az athenaeisták közt, melyen P. javára 30 frt gyűlt össze; azt is kieszközölte Vachott, hogy Pestre hívják meg valami méltóbb foglalkozásra. Pesten fordító. Erre Nagy Ignác meghívta, hogy a Kisfaludy-társaság Külföldi Regénytára számára regényeket fordítson. P. jul. 1-e körül jött Pestre. Itt először Bemard Károly A negyven éves hölgy c. regényét fordította németből, mely- lyel 3 hét alatt elkészült és 100 váltóforintot kapott érte. Ezután James Robin Hood-ját fordította le, szintén németből, melyért 300 váltóforintot Ígért Nagy Ignác, de 400-at fizetett ki. Az előbbi regény — a cenzor kívánságára A koros hölgy címmel — 1843., az utóbbi pedig 1844 elején jelent meg a Külföldi Regéuytár 17., illetőleg 22—24. köteteképen. Jobbra derülvén napjai, elég vidáman ólt, eljárt a színházba, reggelizni pedig a Pilvax-kávéházba, a fiatal irók e gyülő- helyére.Különösen Pálffy Alberttól és LaukaGusztávval rokonszenvezett. (Harmadszor színész.) liég ekkor is a színészi pálya dicsőségére vágyott s alig fejezte be a fordítást, Erdélybe készült avval a szándékkal, hogy csak mint hires színész tér vissza Pestre. Egy hetet Orlayéknál töltött Mező-Beréuybeu, onnan Debrecennek vette útját, de Erdélybe nem jutott el. Komlósy Debrecenben meghítta ugyan társulatához (1843 okt. elején), de egy hét múlva azzal a föltétellel állt elő, hogy P.-nek majd Kolozsvárott a karban is énekelnie kell, amihez nem volt tehetsége. Erre megvált Komlósytól s egy kis társasághoz csapott fel, melylyel Diószegen és Székelyhidon játszott néhány hétig; itt azonban a társaság már nov. 24-én felbomlott s P. pénze fogytán betegen Debrecenbe húzódott. Pákh Albert ott volt jogász és nevelő, ő segítette, amennyire tehette; Bajza is küldött tiszteletdíjat; de mindez csekélység volt s P. egy telet többnyire fütetlen szobában, fázva, éhezve húzott ki egy derék asszonynál, a színház jegyszedőnéjénél, kinek szívességéből a színházba is eljárhatott. (V. ö. Egy telem Debrecenben.) De képtelen nyomorúsága közt is törhetetlen szorgalommal művelte magát. Használta a főiskola könyvtárát, megtanult franciául, olvasta Hugó Viktort és Bérangert, akit nagyon megkedvelt,megismerkedett a francia romantikusokkal s dramaturgiai tanulmányokkal foglalkozott, Tieck fejtegetései útján behatóbban megismervén Shakesperet is. Maga is számos költeményt irt, köztük igen szépeket s egy füzetbe összeírta versei javát, azzal a céllal, hogy kiadja s ily módon hirt és pénzt szerez. Február elején (1844) útnak indult hát Pestre, kopott ruhában, gyalog, egy pár húszassal s egy kötet verssel. A háziasszonyánál maradt 120 váltóforintnyi tartozásáért Pákh Albert vállalt jótállást. Tokajnak került, mert az áradások miatt nem mehetett Tisza- Füred felé. Betért Egerbe is, ahol Tárkányi Béla a lelkes kispapokkal együtt rendkívül melegen fogadta; pár napig maguknál tartották a költőt, lelkesedve hallgatták verseit, útiköltséget gyűjtöttek neki; maga P. is fölmelegedett e körben s itt irta Egri hangok c. költeményét. Pesten hiába
