Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
249 egész óra alatt állva hallgatták őt, de feszült figyelemmel; a filológiát adía elő, mely a magyar nyelv és irodalom volt általános szempontból, de inkább beszélt ő a magyarok története, méginkáhb a magyarok eredete és őstörténetéről. Midőn a magas termetű öreg ur, okleveleihez hasonló pergamen sárgás színű arcával, apró bennüllő szemeivel, tömött ősz hajzatával, fehér selyem cilinderéve!, hóna aialt mindig egy nagy könnyvei megjelent és elfoglalta helyét, villogó szemeivel végig nézett az osztályon és szokott »Uraim« megszóllitással elkezdte előadását, siri csend lön, melyet csak a távoztával hangoztatott »éljen« szakított meg. Kézikönyve nem volt, hanem a korábbi tanítványaitól lemásolt kézirat, mely összesen 16 rövid fejezetből állott és egy-két. ivre könnyen ráfért, volt a manuális. A kinek német neve-volt, az felelt légyen bármily jól, Horvát Istvánnál jeles nem lehetett, csak első rendű. Mi rajongtunk a nagy tudós előadásaiért; midőn egyszer a 150 nyelvű miatyánkat hozta el és abból a khinait olvasta, ezt megmosolyogtuk ugyan, mert nem értettük, de az abból levont következtetéseket és magyarázatokat szent áhítattal hallgattuk végig és csodáltuk, midőn azt mondá, hogy a chinai nyelv nem is oly nehéz; oly meggyőzően tudott valamit előadni, hogy még azt is elhittük neki, hogy Adám apánk magyar ember volt és Káint Kajánnak hívták ; hát még mikor az afrikai vas nemzetről beszélt akkor bámultuk még csak igazán. A világgal és az iró körökkel gyakran ineghasonlott és ezt panaszolva hozta fel előadásai közben. Széchenyire, ki őt nem szerette, és az akadémiára különösen neheztelt. A jogászok már akkor is lenézték a kis süldő diákot, nekik külön kávéházuk volt az
