Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

az akkor épült Féléét a sas című épületet értette, a melyet a szabadságharc leveretése után, vármegyeházának rendeztek be; az első emeleten lakott Eoreslca József, a megye főnöke, s jól emlékszem, mikor a fiatal császár városunkat meglátogatta, ezekben az ablakokban jelent meg az éljenző közönség előtt.

Volt a városnak egy harmadik nagy vendéglője is, a Zöld fához címezve, ennek a szomszédságában volt az a malom, a mely alatt Petőfinek fürdenie kellett. Gyerekkoromban két malom mellé jártunk fürödni, a másikat a pap malmának hívták és a város alsó részében volt; itt nem fürödtek oly sokan, mint a város kertje mellett, a hová nemcsak halászni járt az egyetlen halász: Szász Pista, de rákot fogni is.

Petőfit különben ezen a tisztujitáson választották meg Gömör és Kinhont vármegye táblabirájává. Kubinyi Rudolf és Adorján Boldizsár ajánlották a nemeseknek, a mi nem valami könnyű dolog volt akkor, mert mint tudjuk, a nagy költőnek semmi nemű kutyabőre sem volt. s a költői tehetségét is sokan kétségbe vonták, azért irta barátjának, Adorján Boldizsárnak emlékkönyvébe:

. .a költő a királyi kép a Világ tallérján . . . nem, királyi kép sémi ő a tallérnak csengő, tiszta hangja,

Szép szellemrésze a hitvány anyagnak.

Légy büszke rá, hogy költőnek születtél.“

Ezt a verset igy honorálta Gömör vármegye, mikor. Petőfit táblabirái közé választotta. F. J.