Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

Petőfi Rimaszombatban.

Budapest, febr. 26.

Azok, a kik Petőfi életének pgyes epizódjával foglalkoztak, éppenséggel nem felejtették el a nagy költő barátait ecsetelni, s futó pillantást vetni egyúttal ellenfeleire is. Én is fölidéztem emlékezetemben Petőfi rimaszombati és gömöri barátait, különösen, mert a kevésbbé neves, de mégis érdemes emberekre alig emlékszik már valaki.

Tompa Mihályt nem említem, mert Petőfi korában még keveselték szülővárosában, Rimaszom- batban. Berecz Károly se volt próféta a maga hazájában, nem is sokat alkalmatlankodott köztünk, magam sem Rimaszombatból voltam vele ismerős, hanem a székesfővárosból, a hol mint korrektor fejezte be életpályáját.

Hát Kubinyi Rudolfra, meg Adorján Boldizsárra ki emlékezik még? Petőfi az előbbeninek bújta a könyvtárát s az ő úri kastélyában, Yárgedében, irta a Salgó című költeményét; az Adorján nevének csak két első betűje fordul elő ama kis vers előtt, a melyet Gortva-Kisfaludon jegyzett az iró emlékkönyvébe.

Győry Dánielről és Huszt Jenőről most nem is beszélek. Az előbbeni patvaristája volt Kölcsey Ferencnek, az utóbbi kétkötetes beszélygyüjteményt is adott ki, személyesen ismertem, regényes életű volt maga is.

Az itt említettek voltak azok, a kik kézről- kézre adták, ajánlották, bemutatták, mikor 1845-ben Petőfi Rimaszombatba megérkezett. Mozgalmas, sőt lehet mondani nagyszerű tisztujitást tartottak akkor Gömörrnegyében. Abafy Gusztik és Szentniiklóssy Antal, mint megválasztandó alispánok néztek farkasszemet egymással. Ennek a hires restaurációnak a