Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
NAPIHIREK. Budapest, febr. 25. MeűayáBSzky Berta. Vasárnap éjjel meghalt Pozsonyban egy hetvenkilenc éves öreg matróna, a kinek égszínkék szeméről, aranyszőke hajáról, rózsapiros arcáról és honszerelméről Petőfi dalolt egykoron. Petőfit mély és lángoló érzés vonzotta Mednyánszky Bertához, a kivel az IS-i.i-ik esztendő második felében ismerkedett meg Gödöllőn, a hol a leány atyja, mednei Mednyánszky János előkelő földbirtokos é3 Grossalkovich herceg jószágigazgatója volt. A költő ez ismeretség előtt még mindig bánkódott Csapó Etelke hirtelen halálán. Az 1845-ik esztendő augusztus és szeptember hónapjaiban kirándult Gödöllőre, s „egy jobbmődu félhelyes gazda szerény, nádfedelea házikójában szállt meg. Innen ment át naponkint az odavaló református paphoz: Erdélyi Ferenchez, a kit még Debrecenből ismert. A lelkész ifjú feleségéhez járatos volt Mednyánszky Berta. A nagy-műveltségű leány már előbb ismerte Petőfi költeményeit. Érdeklődött a költő iránt és szívesen társalgó« vele. Részvéttel hallgatta Etelke halálának történetét és a hozzáirt költeményeket, melyeket Petőfi felolvasott neki. Majd elsétálgattak együtt a gödöllői parkban. Berta vigasztalta a költőt, a ki örömittasan tért vissza a sétáról Erdélyiekhez, s elragadtatással mondta: — Ugy hasonlít ez a gyönyörű szőke leány Étel- kéhez, mint a mennyország egyik csillaga a mánkhoz! Csakhamar napsugaras szerelem lopódzott köny- nyen lobbanó szivébe: Sírba tették első szeretőmet, Búm e siréj holdvilága volt. TJj szerelmem, mint nap, jött az égre, Fölkelt a nap . . . halványul a hold. A költő mind sűrűbben találkozott Bertával. Elsétáltak a temetőbe, majd a haraszti erdőbe. Később 'meglátogatta a leányt szülei házában is, s napról-napra ijobban érezte, hogy újra lángoló szerelemre lobbanj;. Bertához irta ezt a költeményt:
