Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
Es most emlékezzünk meg a Horváth Arpádné haláláról. Azt mindannyian tudjuk, hogy másodszor is férjhez ment, a nélkül, hogy szeretett volna. Bizonyos, hogy másodszori férjhezmenetele következtében nyu- godlabbnak látszott, mint azelőtt. De hiába akarta elrejteni, mégis sokat szenvedett a miatt, hogy megszűnt Petőfi Sándorné lenni. 1868 szeptember 4-én egy felleges alkonyban hivatott és én azonnal meg is látogattam őt. Heten- kint egyszer-kélszer felkerestem. Mikor beléptem hozzá és kezét felém nyujlá, mintha éreztem volna azt a hideget, mely nem a világos napot, hanem a sötét éjszakát jelenti. A halál keze már rátapadt az egykor elragadó szépség porhüvelyére. A pamlag fejénél egy ifjú ült, kit azelőtt sohasem találtam ‘ nála s igy nem is ismerhettem. .Miután Julia be nem mutatta, én illetlennek találtam volna kilétéről tudakozódni. Az ifjúnak néhány könnycsepp hullott alá szemeiből, sőt mindig, mint a gyermekeknél szokás, ajkai is rángatództak. Előbb legcsekélyebb fájdalom kifejezése nélkül reátekintett, azután felém fordult s igy szólt: . — Van hát mégis valáki, a ki sajnál, hogy meghalok! — Ne beszéljen igy, Julia. Hányán voltak, a kik ön miatt már akkor sírtak, mikor az élet frisseségében. ragyogott. — Igaza lehet, — válaszolt alig hallhatóan — fájdulemkönnyeket ejteni és szívből sírni csak akkor volna szabad, mikor azokat siratjuk meg, a kiknek szerelmet esküdtünk, és a kiket örökre elvesztettünk. Ezeket mondva, Júlia mosolyogva nézett a fiatal emberre, kezét nyujtá neki, a melyet az megcsókolt, felkelt- ülőhelyéről s jó éjszakát kívánva, eltávozott. — Mit gondol, barátom, miért könnyezett, mig mellettem volt ez a fiatal ember ? — Bizonyosan valami közeli rokona. — Szivbeli rokonság, nem egyéb ! Sándor volt ideálja. A mint meghallotta, hogy beteg vagyok és szenvedek, bemutattatta magát nálam és azóta gyakrabban meglátogat, hogy vigasztaljon. És hiszi-e ön, hogy ez a látogatás némi könnyebbülést szerez nekem, annyival is inkább, mert ön a múlt és ő a jelen őrködnek felettem. —■ Remélem, férje is gyakrabban meglátogatja, vagy ha azt nem tenné is, kérdezősködik testi és lelki állapota felől. \
