Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
Petőfi Jordán. Budapest, szept. 23. Özvegy Várady Károlyné úrasszony, néhai Miklós Miidós tordai református lelkész leánya lapunk számára leírta azokat a napokat, melyeket Petőfi az ő növendékleány korában házukban töltött. A költő élete utolsó esztendejében, többször megfordult Tordán s mindig Miklós Miklós ottani református lelkész vendége volt. E vendégszerető házban hagyta feleségét és gyermekét akkor is, mikor Bem után sietett, hogy annak seregében haljon meg a hazáért. Először 1848 októberében látogatta meg a tordai papot. Az ismerkedés igen eredeti volt. Miklós látogatóból ment hazafelé, mikor egy kocsiról valaki éles, de kissé orrhangon azt kiáltotta: — Szervusz Miklós Miklós! Vendéged leszek, ! mert Pestről Szigligeti., Lisznyai és Kovács Pál, Erdélyből pedig Teleki Sándor ajánlották ezt fi ekem. Miklós a kocsihoz közeledett, köszöntötte az ismeretlent s igy szólt: — Isten hozta, szívesen látlak, de azért óhajtanám tudni, hogy ki vagy? — Én Petőfi Sándor vagyok — mondotta a vendég s nagy könnyűséggel leugrott a kocsiról. Persze nagy örömmel hallotta a pap ezt a nevet. Másodszor 1849 március 28-án látogatott cl Petőfi a vendégszerető papiakba, mikor Debrecenből, hol Bem futáraként tartózkodott, visszasietett az erdélyi seregbe. Váradynó több epizód közt ezeket Írja e látogatás alkalmából : Másnap estére házunk néhány barátját meghívta hozzánk atyám. Midőn közölte Petőfivel, ő úgy nyilatkozott, hogy örülni fog, ha a meghívottak oly emberek lesznek, a kik nem fogják őt szemébe dicsérni. Az ovációkat kerülte és gyűlölte. Ezt bizonyítja az is, hogy midőn egy este atyám társaságában fölment a tordai kaszinóba, kikötötte, hogy senkinek sem árulja el kilétét. Úgy is történt ; s csak mikor már kimenőben voltak, mondta meg atyám egyik barátjának (ha jól emlékszem. A. János kartársának) az idegen kilétét, persze nem diskréció kikötésével. Mint atyám később elbeszélte, már a lépcsőn voltak, midőn riadalmas meglepetés hangjait hallották hátuk mögött; de Petőfi sem volt rest; atyámat karon ragadta és a szó szoros értelmében magával vonszolta.
