Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
Nem szándékozom részletes indítványokat tenni arra nézve, bogy mi legyen a magyar törvényhozásnak kötelessége ez emlékünneppel szemben, mert azt hiszem, hogy úgy a magyar kormánynak, mint a magyar törvényhozásnak és irodalomnak és magának a társadalomnak, vagy mondjuk ki egy szóval, a magyar nemzetnek együtt kell éreznie: kezet kell fognia. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nem szándékszom részletes indítványokat tenni azért sem, mert nem akarom, miután Petőfi mindnyájunk kincse, hogy a Petőfi-kérdé6 esetleg politikai kérdéssé tétessék. (Helyeslés.) Petőfi legyen mindnyájunké, a mely tiszteletben, a mely sze- retetben, a mely hálaérzetben közöttünk különbség nincs, ügy vagyok meggyőződve és úgy érzem, hogy nincs ia reá szükség, mert a t. kormány tudni fogja a saját kötelességét, hogy e nagy emléknek mivel tartozik. Tisztán csak egy-két gondolat, egy-két eszmét akarok felújítani, a nemzetnek egy-két mulasztását akarom felemlíteni. Nemde szeretünk parlamenti vitáinkban Angolországra hivatkozni ? Menjünk Angolországba. Angoi- ország az ő halhatatlan óriásaival Shakespeare Vilmossal szemben házat épít, hogy emlékeit összeszedhesse, hogyha lehetséges, minden kis tárgyat, mit ez a halhatatlan nagy alak érintett, a mely ez által varázsossá válik, megőrizhesse; de másrészt, ha nézi, hogy az ő nagy fiának müveit a müveit nemzetek miként fordítják le, miként adják ki, miként teszik közkincscsé, mintegy tükörben saját dicsőségét nézegeti. (Igaz ! ügy van ! a szélső baloldalon.) Magyarországon — nem vádként mondom — tudjuk, hogy az akadémiában van egy «Göthe»-szoba, tehát a német nagy Írónak emlékeit őrzi a magyar akadémia, de ha ezt teszi, arra feltétlen követelmény az, hogy Petőfi-szoba is legyen (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.), mert a mi a világosságot illeti, Petőfi felér ezzel a nagysággal (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és magyar, a mienk! Petőfi költeményeinek a kiadási joga eddig az Athenaeum részvénytársaságé volt. 50 év elmúltával a magyar törvények értelmében az felszabadult és közkincscsé lett, azonban kiadásai — még a legolcsóbb is — két koronán alul nincsenek. Az igaz, hogy könnyen hozzáférhetők a müveit társadalomnak, de nem a szoros értelemben vett szegény népnek. A nép Petőfi nagy kincseiből alig élvez valamit, csak néha hallunk tőle egy- egy dalt, a mely önkénytelenül is ajkára szökött, de ilyenkor is alig tudja a nép, hogy ezek Petőfi kincsei. Ha milliókat tudunk áldozni fegyverekre,' honvédségünkre, hogy megvédjük a hazát, ha milliókat tudunk befektetni vasulainkba, hogy legyen kenyerünk és iparunk, a mely gyümölcsözni fog, akkor higyje el nekem a t. közoktatásügyi miniszter ur, hogy nagyon jó befektetés volna, ha az állam olcsón kiadná Petőfi munkáit, higyje el nekem a t. közoktatásügyi miniszter ur, hogy ez a befektetés erkölcsileg és szellemileg aranykalászt hozna a nemzetnek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
