Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

213

és szokatlanabb módon forgott a nyilvánosság előtt, semmint a Petőfi-kultusz kivei szükségesnek látták. Fejébe vette, hogy Törökországban Bem környezetében fogja keresni eltűnt urát és útlevélért folyamodott Haynauhoz. A bresoiai hiéna elutasította. Ekkor azt tanácsolták, hogy Liechtenstein Ferenc hercegnek, Haynau segédtisztjének, szerezze meg a pártfogását. Az özvegy meglátogatta a herceget, a herceg visszaadta a látogatást, az útlevél és az elutazás késett; de a kölcsönös találkák mindennaposak voltak. Magyar embernek nem kell magyarázni, hogy mit jelentett 1850-ben a mindennapos érintkezés Petőfi özvegye és egy nagyrangu osztrák tiszt között?! A fáma azt hiresztelte, hogy a herceg Bécsbe viszi Petőfi özvegyét, földi életében oltári szentségét a legnagyobb költőnknek. Petőfiné megcáfolta a kósza híreket, de végzetes módon. Tíz nappal előbb, semmint egyet fordult volna az esztendő Petőfi halála óta, titkon férjhez ment Horváth árpádhoz, a kit majdnem ő kórt meg. „Az özvegyi fátyolt“, a melyről férje, a ki „ott esett el a harc mezején“, ott hagyta, hogy fejfájára akassza sötét lobogóul, a köztudat Ítélete szerint a sárba tiporta. Nem volt ok, amieztalépéstmegmagyarázta és kimenthette volnar-M feleségei: felesége időnek előtte, méltatlan módon felejtette el a sírban is szerető hívét; váratlanul mohón adta oda özvegyi fátylát a sírban porlónak, hogy vele bekötözze szive sebeit. Ki hitte el, hogy a széptevők tolakodásától nem volt hová menekülni egy ifjú szerelmén kivül; hogy oltalomért le kellett mondani a legdicsőbb névről? A Hamlet anyjának fátumát látták Petőfi özvegyének elhatározásában; a mohó, hebehurgya vért, a mely nem bírja elnyüni a cipőt, a melyben urát sírjába kisérte, annyira siet az uj férj karjaiba. Ki tudta volna elhitetni, hogy