Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

240

(kicsit többet talált veszíteni, hogysem az mulatságnak megjárná) hát az ostorkáról megfeledkezett. Különben is melyik boltban talál este kilenc órakor ostorkát

............ Majd elf

elejti a gyermek, aludni fog, mire az apa hazaér.

Betért egy cukrászboltba s vásárolt egy forint ára cukorkát, azzal majd kibékiti holnap a siró gyermeket.

A felesége várta a vacsorával, de várta, egyéb hírrel is.

— Ferike beteg . . .

—- Szép dolog! Miért nem Írtad meg?

— Megírtam, de úgy látszik, nem olvastad el.

— Mindig baj ! Mindig csak kellemetlenség ! Alszik a gyermek ?

— Nem. Folyton az ostorkáról beszél,, a melyet a papája hoz. ígértél neki ostort?

— ígértem, de nem hozhattam.

— Szegény kis fiú! Pedig úgy várja . . ., Ma van a születése napja.

— Hoztam cukorkát, az majd megvigasztalja.

— Nem hiszem.

0 az édes anya jobban ismerte a fiúcskát,, mint az apa. Az édes anya nem szeret eljáro- gatni hazulról, egész nap játszik a gyermekekkel, mesólget nekik, gondjukat viseli.

Ferike felült az ágyban, a mint az apja. hangját meghallotta:

— A papa hozott ostort Ferikének ? . . .. Hozott szép ostort?

A hófehér vánkoson csücsülő beteg gyermek olyan volt, mint egy kis madárka a fészekben. Nem is volt halvány az arca, csak úgy lángolt a belső forróságtól. Nagy láza volt.

0, ha most az apja átadta volna az ígért ostorkát, Ferike oda fektette volna maga mellé a vánkosra, betakarta volna szépen, beszólge--