Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
Aki így behatolt a nagy költő szellemébe s átérezte, átélvezte csodás hatalmát: az nem is fogja meghamisítani. De nem is vállalkozik a tolmácsolásra, ha nem érzi magában a szükséges erőt. A nehézségektől különben nem riad vissza ez az uj fordító. Azt a játsziságot, azt az egyszerű bájt, mely kényesebb, mint a gyümölcs hamva, gyöngédebb, mint a pillangó zománca s amely Petőfi és Heine számos dalát egyenesen lefordithatatlanná teszi, ezt a szubtilis valamit néha ritka szerencsével bele bírja lopni Sehulpe a maga ujjáköltéseibe. Sokszor nemcsak a tehetségen múlik az ilyen sikerült fogás. Azt mondanám, hogy a szerencse is szerepet játszik az ilyen kis fordítási mestermü létrehozásában. Itt van mindjárt az Erik a gabona kezdetű kis vers, a legegyszerűbb és legbájosabb két strófa, de egyúttal a két legmagyarabb is, amilyen hazai népdal csak lehet. Hadd állítsam szembe a fordítását. Érik a gabona, Melegek a napok, Hétfőn virradóra Aratásba kapok. Érik szerelmem is, Mert forró a szivem', ' Légy te aratója, Édes egyetlenem! Es reift schon meine Saat, Denn linde Lüfte weh’n; Am nächsten Montag früh Beginn ich schon zu mäh’n. Mein Herz ist glühend heiss, Die Liebe reift darin; . | 0, vielgeliebte Maid, Sei du die Schmitterm! Ezen bizony meg nem érzik, hogy fordítás, sőt mintha ötlet, érzés, forma itt is egyszerre termett volna, mint a jó eredeti versben. A dévaj hangot is mindig jól eltalálja Sehulpe. Nem túlozza a pajzánságot, de nem is vetkőz- teti ki élénkségéből. Jó példa erre a Szerelem vándorai eimü vers, melynek pointje a németben is csattan. De még inkább az Esik, esik, esik bohókás apróság:
