Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
belén, csatavész áldozata lett, s jutalma az örök élet, egy nemzet felejthetetlen emléke s szerelme, s a költészet és dicsőség hervadatlan borostyána. Mennyi vágygyal s gerjelemmel igyekeztem egész életemben Petőfi életét tanulmányozni, azt csak az értheti meg igazán, ki magát a tömegnél jobbnak érezve több is akart lenni, s ki bár mindent elkövetett, a haladás templomához huszonöt éves koráig enszemélyében oly keveset hordott, hogy az még említésbe sem jöhet, és már ez időn is túljárván nem bir egyebet tenni, mint kutatni a mások miveleteiben a szépet, s különösen az ily lélektani feladatokat, mint Petőfi, ki már 24 éves korában világhírű költő volt. Összeolvastam a régi hírlapokat, életrajzait, volt nejének naplóját, Gyulai és Salamon etude- jeit, Sreberényi adatait, hogy lássam meg, hogy fedezzem fel az időt, a pillanatot és a módot, melyben hatalma nyilatkozni kezd. Mi volt az az ei ő, mely őt már azon kor ban nagygyá tette, mikor mások oly sokan még beszélni sem tudnak, csak nyafognak, vagy önállóságukat azzal bizonyítják, hogy kártyások, korhelyek, s adósságaikat halomra rakják? Most ime előttem feküsznek a végső adatok az eddig kiadatlan „Vegyes művek“ s mind ezeken át arra jöttem, hogy az égi szikra nagyságán kívül az akarat rendithetlensége, a szív véghetlen jósága, a jövőben való mély hit, sa legtisztább vallásosság voltak azon tulajdonok, mik őt a nemzet felkentjévé avatták. Ki ne vágynék ismerni a nagy költő életének minden részleteit, s munkásságának minden nyilatkozatát? Egy elhullott papírdarab, melyre egy szót irt, egy szó, mit ez vagy amaz alkalommal mondott, mind érdekesek előttünk, és hogyne kivánnók látni, olvasni naplóit, leveleit, melyeket barátaihoz irt, s hogy ne akarnók ismerni első kísérleteit, melyek a lánglélek első szikrái valának? Valóban nagy köszönettel tartozunk a ki adónak azon figyelemért, melylyel Petőfi élete és működése iránt viseltetik s bár hisszük, hogy a későbbi kor még bővebb kiadását is látni fogja Petőfi „V e g y e s m ű v e i n e k“ (pl. levelezéseit nejével stb.) de úgy miként van is e jelen munkát történeti és irodalmi kincsnek nyilvánítjuk. A első kötet a kiadó szép előszavát s azután beszélyeket tartalmaz, melyek közül a „Nagyapa" czimü egyike a legjelesebb népies elbeszéléseinknek. Oly beszély, melynek hangulatát az 1850 és 60 közti Vas Gereben, Boros
