Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

Egy elfeledett magyar költő. Dalból visszazeng a csendes Gondolat. Herényi. A másodrangu költőket többnyire subjective Ítél­jük meg. Azt teszszük elsőbb helyre, a ki lelkűnkhöz megtalálja a kulcsot s mennél rokonabb költészete a mi kedélyünkkel, annál elfogultabban fogjuk őt megítélni. Ily poéták a kor, közszellem s az általános világnézet változásával rögtön elavulnak s feledésbe mennek. Egy- ideig lehet, nagy divatban voltak, d^ még ez a divat sem volt világ-, hanem csak nemzeti divat. Kerényi e másodrangu poétákhoz tartozik. Tisztán csak kedélye és a körülmények tették őt költővé. — 0 minden izében lágy, sentimentális, ábrándos német kedély volt; azonkívül ama szerencsés korban élt, midőn a a magyar költészet legjobbjai versenyeztek a halhatat­lanságért. A szabadságszeretet, az égő vágy: széttörni a nemzet rablánczait, minden költői kedélynek szárnyakat adott; nem csoda tehát, ha a forradalom égiháboruját megelőző szélrohamok Kerényit is elragadták és lett a német Christmanból a patriotikus magyar Kerényi. Természetes, hogy Petőfinek mámoros, elragadó költészete mellett hatni nem tudott; Petőfi tulharsogta őt, mint az ég dörgése a rigó mélabús fütyülését. Kerényit kevésbe vették, sokan nem is tartották poétának, mert nem tolmácsolta korának mámoros, rajongó érzelmeit, mert küzdött a magyar nyelvvel s végre mert Petőfi, Tompa és Arany mellett Kerényi árnyékban maradt. Pedig ő minden izében költői lélek volt, csakhogy német közönségének kellett volna lennie.Kedélye, eszme­járása, világnézete egyenkint és összevéve a német szentimentálismusra emlékeztetnek. Költészetét saját szavaival jellemezhetjük: .Kis lombos nyári sátor az, Hol nincs forró sugár, Hol fel s alá a képzelet Mint házi lányka jár.“ Melegen érző s keserűség nélküli lelke az olvasó­ban azonnal rokonszenvet kelt. El nem vitázhatunk tőle bizonyos üdeséget és dallamosságot; dalai szive mélyéből fakadnak s ama Sympathikus kisebb költők­höz tartozik, kiket elolvasunk, ha az élet gondja bánt I és a költészet derült, ideális világában keresünk üdü­lést; kinek dalait akkor érezzük át legbensőbben, ha hűvös tavaszi estéken vig család, vagy kedélyes társa­ság körében jutnak eszünkbe. Szinte fölvidulunk, ha mostani blazirt, világfájdal­mas költőinket félretevőn, Kerényit veszszük kezünkbe, s nekünk is jól esik, ha ama szelíd és kedves s most már csaknem elfeledett költőnek emlékét fölelevenit- hetjük, kinek összes költeményei nemrég jelentek meg először. Más korban más égalj alatt képzeljük magunkat e kötet olvasásakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom