Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

Társadalmi tevékenységének állandó eszköze volt a sajtó, amelynek egész életén át leghívebb és legbecsületesebb munkása volt; hogy pedig mit jelentett dr. Kovács Pál egyénisége, tolla és agilitása Győr szinészeti viszonyait ér- deklőleg, azt még talán a ma élő nemzédek előtt sem kell ismételni. Ha nem csal az emlékezet, 1882. február 5-én hallottuk utolsó prológját a győri színházban, a Kisfaludy Károly halálának évfordulója alkalmából tartott díszelőadáson. A Csa 1 ó dás ok-at adták; fellebbent a függöny, kis asztalka és szék állott a színpad elején, az öreg ur tipegett pontosan, az ő »jelenése« kezdődött; élénken villogó szemei befutották a zsúfolt házat és szellemes csevegéssel szórakoztatta vagy egy negyed óráig a közönséget, azután a végén, a darab címére célozva, az őt jellemző szerénységgel s szelíd humorral arra kérte a hallgatóságot, hogy, ha netalán sokat várva az ő felolvasásában csalódtak, ne csalódjanak Kisfaludy Csalódásaiban.

Egyáltalában szerénység s elpusztithatlan, de soha nem sértő, derűs, szelid humor jellemezték Kovács Pált úgy is mint embert, úgy is mint irót. Kiválóan jellemzők ezen tulajdonságaira irói vitái; Vörösmarty Mihálynak Kovács akadémiai tagsága és Csató támadásai alkalmából hozzá intézett levelei, Kovácsnak ebben az ügyben kelt nyilatkozata, irodalmi harca V a- hot Imrével s ennek befejezése.

Mint ember a szív embere volt s nincs jótékony cél, amelynek szolgálatába ne szegődött volna, de nem csak szóval, hanem tettel.

Helyesen jegyzi fel róla életirója, hogy erkölcsi tisztasága az Íróban a legszebb fényt veti az emberre.

Nincs itt hely arra, hogy dr. Kovács Pál működését egész terjedelmében felölelő tanulmányt adjuk, de igenis itt az ideje, hogy felhívjuk rá az illetékes tényezők figyelmét, hogy immáron ez év, 1908, julius 1-én lesz száz éve, hogy dr. Kovács Pál megpillantotta a napvilágot; nem kételkedünk abban, hogy Győr városának a szépért és jóért mindenkor hevülő közönsége legjobban van tudatában annak, hogy midőn dr. Kovács Pál emlékét születésének szá- zad'k évfordulója alkalmából megünnepli, önmagát tiszteli meg egy olyan férfiú emlékében, akinek egész férfi élete és működése a legszorosabban forrott össze Győr társadalmi, irodalmi életével és fejlődésével, akinek máig virágzó számtalan közhasznú intézményét köszöni s Ízlésének puritán nemességét öntudatlanul őrzi polgárerényeiben.

Meg vagyunk győződve, hogy ez az emlé- keztetés nem marad kiáltó szó a pusztában, hanem az arra hivatottak az összes érdekelt tényezők bevonásával rajta lesznek, hogy dr. Kovács Pál emlékének méltó ünnepség rendeztes- sék. (kj.)