Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
Voltak olyanok is, a kik art Írták rólam, hogy Petőfit sohase szerettem igazán. Nos, e föltevések mind igaztalanok. A valóság az, hogy én, ismerve Petőfi hírnevét és költeményeit, örültem, mikor vele Gödöllőn megismerkedhettem. Gyönyörködtem költeményeinek szépségében, melyeket Etelko halálán való bánatában irt, s nekem fölolvasott. Vigasztalni igyekeztem őt, mert nagyon bánkódott a sors egyéb csapásai miatt is. Bámultam őt, mikor a hazáról beszélt. Ilyenkor valóságosan elragadott lángoló hon- szerelmével. Nem is sejtettem, hogy részvétem és ro- konszenvem csirája lehet az ő szerelmének. Ezt kezdetben annál kevésbbé sejthettem, mert mikor együtt voltunk, egy szavával sem árulta el, hogy szerelmes belém. Inkább szótlan, ábrándozó és hallgatag volt. Mikor aztán később egy-egy költeményét megküldte, akkor ébredtem annak tudatára, hogy: ő szeret. Alig tértem magamhoz az első meglepetéstől, ő már házasságot is emlegetett. E közben akadt rosszlelkü ember, a ki kölcsönös félreértést szított közöttünk. Nekem azt mondta, hogy Petőfi korhely és csapodár, Petőfinek pedig azt hirc3ztelte rólam, hogy én nem veszem őt komolyan, csali kacérkodom vele, s hogy már másnak Ígértem a szivemet. Szinte váratlanul jött tehát az a levél, a melyben megkért. A levél atyámnak volt cimczve, s én csak akkor értesültem meglepő tartalmáról, mikor a tagadó válasz már elment. Megemlítette még az agg matróna, hogy a nagy költőnek saját kezével irt költeményei már 1848 után elvesztek, a mikor szüleivel együtt Gödöllőről elköltözött. Csakis egy ereklyét őrizhetett meg: a Szerelem gyöngyei-nek ama díszpéldányát, melyet 1845-ben maga Petőfi készíttetett számára. A hetven lapra terjedő kötet megfakult vörös selyeanboritékán vastag aranybetükkel ez a fölirás olvasható: Szerelem, gyöngyei Bertánál A könyvet készséggel engedte át a Petőfi-társa- ságnak örök megőrzés végett.' ... *• ’ ~ ■
