Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
ukuOi czélok és elméletek denevér szárny A 4b vitéz h n»l% A ------1___ ■ 1 . J jt avasz tisz emberölő szuronya' ct áAÜJlQj után, KiKLiek s? A'ösiromolta a suhognak most a korai légkörében ! felhők fölé emelkedő Branyiszkót; akik Akkor mindent meghaladott Szolnok, Izsaszeg és Nagy-Sarló csa- gondolat, hogy szabad akar lenni tatáréin vérzettek az egyenlőség, testvHiÓ (Uíuva ,d végtelen szeretet ugyanaz ! Ma, kapuczinus fráterek módjára, azon tűnődnek, hogy hány homokszem tapadt a szent József sarujára, mikor Tárcza. Válás után. Minek is váltana tőled el ? A válasz fáj: ne kérdezd ; Tán lesz leány, ki hűn ölel, De csallaságod édesb. Szemed hamis gyémántjai A napnál fényesebbek. És vaksi lelkem szárnyai Tűzök felé repesnek. De kobzom hjába pengetem Dalomba nincs igézet, Üres keret csak szellemem, Kihullt belőle képed . . . Doctorius. Petőfi Vasvármegyében. — A .Vasvármegye“ eredeti tárczája. — Petőfiről olvasni mindig érdekes. Most azonban, a mikor a nagy már- cziusi napok emlékét üljük, még alkalomszerű is. V asvármegyében, a szép Kemenesalján Ostfi-Asszonyfa az a kis község, mely büszke lehet rája, s dicsekedhetik azzal, hogy he magát valamely nem várt vihar elsöpörné is a föld színéről, — neve, valahányszor csak a nagy költő élettörténetét elbeszélik, még századok múlva is az emlékezet szárnyain lebeg. Vasvármegyében csak ez a kis község látta a szerelem, a hazaszeretet s minden nagy és szép érzelem örök nevű lantosát huzamosabban falai között. Itt, közel a helyhez, a hol Kunossnak, az édes szavú dalnoknak és Berzsenyinek, a klasszikus lantosnak bölcsője ringott, s közel ahhoz a helyhez, hol e jelesünk nemzetének romlása felett jajongott, itt élte át Petőfi Sándor életének ama négy hónapját, melyekre katonai pályájának kínos, szenvedésteljes időszaka következett. Petőfi az 1839-ik év május havában jött Ostfi-Asszonyfára. Életirói megemlítik az okot is, a mely állítólag ide hozta. Ostfi-Asszonyfán élt akkor Salkovits Péter mérnök, ki Békésmegyéből, Mező-Be- rényből származott, hozzánk, s kit a mező- berényi Petries családhoz, Orlay Soma családjához, rokoni kötelékek csatoltak; — de rokonságban volt egyúttal Petőfi Sándor családjával is. Ügy Írják: „Salkovits azért vette magához a nyomorral küzdő ifjút, hogy majd a soproni iyezeumban a fiával együtt taníttatja. Mikor azonban eljött szeptember, a mérnök mást gondolt, s azzal a kifogással, hogy úgy sem lesz belőle komédiásnál egyéb, sorsára bízta. Petőfi mégis bement a mérnök fiával Sopronba, de a lyczeum helyett a kaszárnyát kereste föl és katonának állott.“ Az én forrásaim azonban — melyek a költő ostfi-asszonyfai tartózkodásának történetéhez uj adatokat is nyújtanak, s az eddigieket bővebben megvilágositják,, — az itt említett ok valódisága ellen szólanak. Salkovits Péter 1833-ik junius 30-án lépett házassági frigyre Osva'd Ágnes csön- gei hajadonnal. Az ifjú párnak első gyermeke, József, 1834. junius 20-án látta meg először a napvilágot, s igy az 1839-ik év nyarán még csak 6 éves múlt, s alig lehet föltenni, hogy szülői idegenbe kívánták volna vinni a gyenge gyermekei, mikor akkori lakóhelyük : Csönge is derék elemi iskolával rendelkezett. De a soproni ev. lyczeum 1839/40. évi növendékeinek lajstromában nem is találkozunk Salkovits Péter fiának, Salkovits Józsefnek nevével, amiből világos, hogy azon adat, miszerint Salkovits Péter Petőfit a fiával együtt akarta volna Sopronban iskoláztatni, — téves. A soproni ev. lyczeum tanulóinak jegyDÖT" -Ä. ta.-\rstssi icLézc^y \a-jcLo:n.sá.g,eui„ női gallérok, kabátok és ríhakelmék, valamint selymekben már raktárra érkeztek a Fischer és Háher ezég divatáruházában Szombathelyen, Miitákat kívánatra szívesen küld a ezég. 33—29
