Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

T Ä E € Z A.,

Petrichevic-li Horváth Lázár.

(Született 1807-ben, meghalt 1851-ben.)

Ha nemzetek , melyek vezérekkint haladnak elöltünk tudomány és műveltségben, nemzetek melyek irodalma a világ becsülését vívta ki magának, tisztelettel jegyzik föl emlékét mindazoknak, kiket szellemük irói pályára híván, azon habár egy lio- mokszemnyivel is járultak a köznemzeti dicsőség legfenségcsebb tényezője — az irodalom emeléséhez : annál nagyobb kötelesség ott hol a szellem működését nem lelkesíti világhódolat, hol fáradság, érdem, elismerés és a ki.ünöbb szellemnek juttatott parányi dicsőség csak azon kis hazakör hálás mél- tánylatában nyer becset, melynek határain hatalmasb szellem szárnycsattogása is alig birtulhatni, hogy ott rokon lételemet nem találva, bágyadt neszként mielőbb elhaljon, — annál nagyobb kötelesség mondom nálunk, hogy egy nevet se feledjünk ki az irodalom munkásainak szerény sorából. Egyéb emlékben úgysem adjuk át utódinknak a hazafihálát, egyedüli jutalmát a fáradottnak, egyetlen ösztönét a törekvőnek.

A koporsóra hulló első kapaföld tompa morajában a szenvedélyek és önzőindulatok vég nesze is elhal, mik az életküzdelemben oly gyakran vegyülnek salakul nemesb indokra méltó törekvésekhez, s a határvonalon, mely az életet múlttá teszi, önzetlenné tisztul az élők emlékezete, hogy igazságot szolgáltasson a halottnak.

Magasztos hatása a halálnak!

E hit vezérel, midőn egy legközelebb elhunyt férfi irói pályájára visszatekintünk, hogy működésének irodalmunkra kihatott főbb mozzanatait feljegyezzük. E hitben fogunk néhai Petrichevich Horváth Lázár életvázlatához.

Született széplaki Petrichevich Horv áth Lázár 1807-ben Kolozsvárit, hol tanulmányait is kitűnő sikerrel végezvén, Maros-Vásárhelyre ment át, megszerzendő olt az akkori kir. táblánál a hazai tör- vényekbeni szükséges ismeretet és jártasságot. 1829-ben mint gyakornok a kincstárhoz Szebenbe ment, s onnan később , mint tiszteletbeli fogalmazó a kir. kormányszék mellett, visszatért Kolozsvárra.— Az Erdélyre nézve oly emlékezetes 1834—ik évben hivataláról leköszönt, s követve független lelke vágyait, ön szellemi kiművelésének szentelé idejét, tulajdonává tévé a művelt nyelveket, melyek előtte a világirodalom nagyszerű kincseit megnyiták. A magyar, német, latin s a honában oly elterjedt oláh nyelven kívül tudta s beszélte az angol, franczia, olasz nyelveket, ismerte a classicai görög nyelvet, s későbbi éveiben tanuld a spanyolt is. Ez elméleti stúdiumhoz az élet gyakorlati tanulmányzását kapcsold , s a föneinlitett évben megkezdő utazásait, először is bérezés kis honát, a gyönyörű Erdélyt utazván be. Előre törekvő szelleme s művelődési vágyának csak hamar szűk lévén e kis haza, 1836- ban Pestre költözött, s ugyanez évben megjelent első müvével föllépett az irodalmi pályára, melynek szentelé magát azontúl. Emü: Azelbujdosott, v.: Egy tél a f ö váro sban, czimü regény, mely ha azon örvendetesen gyors emelkedés után, melyet irodalmunk az utolsó évtizedben vön, nemsokára megérte is tulszárnyaltatását, megjelenése időszakában s irodalmunk akkori belterjéhez képest figyelmet érdemlő helyet foglalt el. Ezentúl gyakrabban találkozott az olvasóközönség Horváth L. szépirodalmi művészeti s kritikai dolgozataival főleg a jelenkor4 melléklapja a /Társalkodóban4 és az

azon időszakban virágzó tekintélyű tudományos és kritikai lap — az Athenaeumban.

1841—2-ben addigi dolgozatai kiadásával foglalkozott. Ez újabb müvei sorát Byron lord életiratával nyitotta meg, mit Byron némely költeményeinek fordítása követett. — Horváth L. különös előszeretettel csüggött a franczia és angol irodalmakon , s azokban meglepő, nálunk különösen még akkor fölöttébb ritka otthonossággal birt. Ez előszeretetben részesült B y r o n halhatlan költőíszelleme is s annak a magyar hazával! megismertetése, e világhírű brit költőnek magyar nyelven is megszólaltatása már csak kísérletben is elvitázhatlan méltány- latot érdemel. Munkái többi sorozatában,Kaleidoskop4 czim alatt a szó alatt levő évtized magyar s erdélyi társadalmi életét könnyed franezia-tourista modorban rajzolja , kiterjeszkedve annak felsőbb s átalá- ban műveltebb köreire, ezek politikai, művészeti, aestheticai, irodalmi s átalában társalgási nyilatkozata s mozzanatainak legtöbbnyire kritikai ismertetésére. S habár irójok azokban maga sem czélozta a társadalom rendszerezett korrajzát nyújtani, mire már a forma által figyelmeztetett, azokat egy nőhöz irt levelekben (XevelekEmiliához*) írván:azok mindazáltal annyi érdekes adatokat tartalmaznak, akkori társadalmi viszonyaink minden ágazataira vonatkozókat, miszerint őket mind az irodalmi s művészeti, mind a politikai történetiró haszonnal forgathatandja.

Hogy ez igen érdekes köteteknek nem volt olvasóközönségük , annak okát csalatkoznék, ki e levelekben magukban keresné. Annak egyszerű oka azon társadalmi tényben rejlett, mert azon olvasó*) Az iró ép oly művelt mint lelkes s mindenért mi magyar , hőn érező nővéréhez — R. grófnéhoz , kinek e közlés több adatait is köszönjük.

kör, melynek az Írva volt, melynek társadalmi életére az vonatkozott, akkor még mint magyar, nem létezett. Azon időben még Magyarországon magyar könyvet nem olvasott más, mint az úgy nevezettintelligentia sa közép nemesség egy része, de mely utóbbinak társadalmi élete sokkal el- zártabban tengett ősi egyformaságában, semhogy rá irodalom, művészet, politika azön behatást és viszont gyakorolhatta volna, mily kölcsönhatás fejleszti a társadalmi műveltséget. E csekély kör nemzeti volt igaz, és ez nagy — de minden érdemre is. Másfelől az úgynevezett aristokratia , mely helyzeténél fogva s a rendelkezésére álló anyagi eszközök által közvetlen érintkezésbe hozatott a nagy világgal , s igy ama fönebb említett viszonyhatásban élt, a társadalmi világmüvcltséget tudományok, művészetek szeretetét, tisztult ízlést meghonosító ugyan, — de fájdalom! nem nemzetiesité.

Aristokratiánk ekkor még annyira nem volt magyar, hogy még 1843-ban a Honderű csak mint egy szebb jövő reményére jogosító örvendetes tüneményt említő föl, hogy gr. Batthyány Lajos salonai egyik asztalán Vörösmarty verseinek aranykö- tésü példánya díszelgett. — Horváth Lázárt születési s egyéb viszonyai e nemzetietlen aristokratia körébe vezeték , és ez állását úgy fogta föl hogy az mind szellemének, mind hazafiságának becsületére válik. Czélja melyet maga elé tűzött nem kisebb volt, mint az oly kasztszerüleg elzárkózott osztályok egy- gyé olvasztása, vagy legalább egymáshoz közelebb hozása. Erre két utón látta eljuthatni: egyfelől az aristokratia társaséletének nemzetiesitése, másfelől a társadalmi műveltségnek, mely minden külön elemeknek kicsinyben és nagyban legelutasíthatla- nabb összeforrasztója, minden osztálykörökben terjesztése , ápolása által.