Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

•— Petőfi halála. Holnap van ötven- nyolcadik évfordulója Petőfi Sándor halálának. A segesvári csatatéren esett el 184 •. évi julius 31-ikén. Hat ezer honvéd küzdött itt huszonnégyezer muszka ellen. Bem tábornok merész támadásával már- már megingatta a négyszer akkora orosz haderőt. Skariatin tábornokot az első ágyulövésével leteritette. Ez nagy zavart okozott a muszka táborban. De öt óra után visszatért az a kozákezred, amelyet azért küldtek ki, hogy feltartsa báró Kemény Farkas hadosztályát. Mikor megtudták, hogy az nem érkezik meg, a kozákezred megkerülte a fáradt honvédeket, akiknek már több ágyujok megrepedt, vagy át- tüzesedett és mindent elsodró rohammal vetették magukat a honvédekre. Ez a kozákezred majdnem egészen elzárta a honvédek visszavonulási útját. A bekerítő gyűrűben voltak Zeyk Domokos százados, az oroszlánerejü hős és Petőfi Sándor is. Zeyk hat kozákot levágott, ekkor pisztolyával főbe lőtte magát, Petőfi pedig hajadonfővel az országúton igyekezett menekülni. De a kozákok puskájukkal mellbe döfték s Bem kedvenc költője elesett. A kukoricásba vánszorgott, mely az ut szélét szegélyezte s ott lobbant ki az a lángszellem, mely azóta költeményeinek gyöngyeivel meghóditotta az egész világot. Petőfi elesett a harc mezején és száguldó paripák tiporták össze, mint ahogy önmaga kívánt meghalni. A lángszellem elköltözött, de ragyogó sziporkáiban: az ő pompás költeményeiben évszázadok múlva is épp úgy fog gyönyörködni a közönség. Mert a költő halála nem pusztulás, hanem feltámadás és megdicsőülés.

Petőfi testét összeroncsolták a kozák lovak patái, de szelleme él, lobog és világit, mint egy vakító fényű üstökös. A sors kevés jót mért neki, nyomor és küzködés volt diák korától élete, de vasakaratával, hajolni nem tudó önérzetével és zseniális szellemékel mindazokat meghóditotta, akik azelőtt elvesztek a szegény költő fölött. Hiador jegyezte föl róla, hogy egyik barátja, mikor ,Petőfi csizmáját meglátta, őzt súgta neki : i —Hagyjuk itt Petőfit. .....