Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

ban az ország legnépszerűbb költője. Születése után hatvan esztendó'vel a világ legnagyobb költó'inek lép sorába. Egész élete hányódás-vetődés. Roppant tarka életet fut meg ne­hány év alatt. Szolgálja Marsot, szol­gálja Tháliát: amonnan elcsapják, emettől megszökik. Egyszer hutya- módra gyalogol, máskor négylovas hintókon jár. Lázas lelke előtt a jövendők nagy képei kavarognak. Ó is olvas a csilla­gokban, mint a legnagyobb magyar. Megjósolja a véres forradalmat, a maga hallhatatlanságát, hősi halálát és felesége hűtlenségét. Megszeret egy barna leányt és szinte erőszakkal ragadja ki büszke szülei kezéből. Elzengi neki a szere­lem és hitvesi hűség leggyönyörűbb dalait. 1848. március 15-én a pesti ifjúsággal kivívja a sajtószabadságot. Lángol és dörög a királyok ellen, ostorozza a rövidlátó politikusokat, hozsánnát kiált a párizsi forradalomnak, kikiáltja a magyar köztársaságot. És nincs nála jobb, szelidebb lelkű fiú a világon. Ahogy megindult a magyar föld a rázkódásokban, katonának áll ; fiává szegődik Osztrolenka véres csillagá­nak. Csatadalokat énekel, hogy a hol­tak is életre hevülnek belé. A világ­viharban születő fiát apai büszkeség­gel öleli szivére. Felhőtlen barátságot köt egyetlen egy emberrel, akit lelke­sedéssel köszöntött már első diadalakor. Azután, mint aki sejti végzetét, megy szilajon és jókedvvel halála elé — s a nagy égomlásban egyszerre csak eltűnik, mint az égről lefutott csillag. Ha ez nem költői pálya: akkor nem élt még költő ezen a földön! 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom