Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

dalmi nyilvánosság középpontjába került Petőfinek az egyénisége áll ekkor előtérben, melyet érdekessé tesznek jellembeli tulajdonságai és kiváló talentuma. Szilaj temperamentum, daczos jellem, de kiválóan becsületes lélek, kinek sem szilajsága, sem daczossága nem fakad az erkölcsi rend megsértéséből. Honnan szerezte, kitől tanulta, nem tudjuk de a negyvenes évek szereplő egyéniségei között olyan abszolút szigorú erkölcsi elvei, mini Petőfinek, egynek sincsenek. Nyilvánvalóan isteni adomány ez a tulajdonság is az emberekben, mint minden olyan képesség, mely nagyszerűségénél fogva csodálattal tölt el. Az erkölcsi törvények mély átérzésével és a belőlük eredő szellem szenvedélyes kultuszával nyilatkozik meg Petőfi élete azokban az években, mikor a politika eseményei a nagy változások közeledését még nem éreztetik. Egészen érthető tehát, hogy Petőfi, az abszolút erkölcsi lény és megalkuvásra, féligazságokra és félmorálra hajló kora között az összeütközések állandóak.

A negyvennyolczas mozgalmaktól kezdve szemünk előtt alakul Petőfi személyében az embertípusnak az a legnagyobb és legszebb példánya, mely látványosságnak is a legmeg- ragadóbb, de példának is a legritkább. Petőfi a forradalom két esztendejében, jóval több,

mint lírai vagy hazafias költő. Agitátor első sorban, mert mindama tulajdonságok, melyek jellemét és szellemi irányzatát dominálták, arra valók voltak, hogy nagy társadalmi reformoknak váljék apostolává. Értékességét minden nagy embernek az határozza meg, hogy az általános jólét szolgálatában, milyen eredményekkel és tulajdonságokkal dolgozott. Petőfi, a versíró, majdnem hatódrendű ember ebből a szempontból Petőfi, a morálista mellett. És ebben a mivoltában csodálatra méltóan nagy és nemes példánya ő az emberiség történetének. Különösen nagy pedig a mi históriánkban, mert az elnyomottak ügyét és a haladás érdekét egyéni léte ezéljává, örömévé és gyászává senki sem tudta hozzáfoghatóan életproblémává emelni. Azok a tündöklő erkölcsi tulajdonságéi melyek az apostolok lelkét alkotják, sértetlenül, romlatlan mivoltukban éltek benne is, mint a legnagyobb emberi erények.

Apostol volt, azaz : nem a maga, hanem az emberiség javára élt s egy olyan társadalom előkészítésén dolgozott, melyben otthonosan