Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

Bodnár Zsigmond meghalt.

A -magyar kultúrának érdekes halottja vau: 'Bodnár ZsigiAond, irodalmunk;-történetének művelője, hosszas szenvedés után ma meghalt, hatvannyolc esztendős korában. A vita, mely néhány évvel ezelőtt oly szenvedelmesen tombolt alakja és tanítása körül, rég elült. A filozófus, a ki azt hitte, hogy merész tekintettel a jövőbe látott, Iassankint egészen a, múlté lett. Törvénye, mely iránt nálunk kevesek érdeklődését, sokak csípős gunyját és értet- len szatíráját keltette föl, bevonult az érvényüket vesztett metafizikai elméletek lomtárába. Tanítványainak gyér száma, rajongó csapata széjjeloszlott, hogy más elvekért és hipotézisekért rajongjon. Bodnár Zsigmond magára maradt, elbetegesedett, a léleg1 zete elfogyott, mig most szenvedéseitől megváltotta 9 mindeneket kiegyenlítő halál, í De kétségtelen, hogy ritka és megbecsülni való egyéniség távozott el benne magyar tudósaink szürke sorából. Lángoló hit, vagy önmagába elmerült makacsság mozgatta-e küzdelmében évtizedeken át, azt pem e pillanat munkája megítélni. Hogy rengeteg olvasottság, módszeres elme, bizonyos területen egészen exakt tudás voltak fegyverei, azt rég megengesz- telődött ellenségei sem fogják tagadni. Mialatt iro- ídalmunk történetében bámulatos sokoldalúsággal búvárkodott, számba véve a politikai, alkotmányos, hadi, etnográfiai, erkölcsi., művelődési tényezőket is, mint nem mindenki ebben a szakban, egy törvényt fedezett föl. . Megértve, vagy talán túlbecsülve korának intő szózatát, ezt a törvényt egészen fizikai, sőt geométriai formába, foglalta és azt vallotta, hogy hullámelmélete segítségével a történelem minden jelenségét meg tudja magyarázni; sőt követvén az idő hullámverését, a még meg nem született időkbe, előre képes megjövendölni az elkövetkező korok történetét.

Egyébként elmés, sokban találó és bőséges megfigyelésekből leszűrt elméletének két sarkalatos hibája volt; egy az, hogy emberi dolgokra, a legmozgalmasabb és legváltozékonyabb eseményekre és eszmékre merev formákat akart rávonni; a másik az, hogy ő is, mint minden rendszerető, túlságosan ragaszkodott a maga gyártotta elnevezésekhez és a szóért megannyiszor föláldozta a valóságot. És oly mélyen át volt hatva törvénye rendületlen igazságától, hogy a szelíd tudÓ3 megtanulta ellenfeleit gyűlölni és becsmérelni, fanatikusan hirdette a maga egyedül üdvözítő apostolkodásának igazait és személyes ellenséget látott mindenkiben, a ki a Törvényt