Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

hol apja egyszerű mészáros-iparos volt. A poétái és retorikai osztályokat Komáromban végezte. A pápai kollégiumba kerülvén, mint eminens in omnibus végezte el és ez iskola bevégzése után mint kontraskriba az alsó osztályokban számtant tanitott. Nemsokára rá szenior lett és kiváló tehetségét az egyházkerület fölismervén, tudománya gyarapitása céljából egy évre Bécsbe, egy évre Berlinbe küldötte ki rendes tanszékre a kollégium ujjátoremtőjének, Márton Istvánnak helyébe választatott meg. Tanszékét 1833 szeptemberében foglalta el, mig elődei Kant, ö Slegel alapján tanította a filozófiát. Tanitási sikereit az irigység és tudatlanság akarta elhomályosítani s az iránta különben jóakaratu Tóth Ferenc szuperintendenst ellenei rábírták, hogy Tarczyt kérdőre vonja, vájjon csakugyan tagadja-e a lélek halhatatlanságát és hirdet-e panteizmust. Hasonló irányú támadás őt a Tudományos Gyűjteményben is érte s bár minden vádat fényesen megcáfolt, mégis abba kellett hagynia a filozófia tanítását, mit aztán az egyház- kerület 1845-ben, méltó elégtételként ismét rábízott. Tarczynak ekkor már az irodalmi téren ismert neve volt; a Kisfaludy-társaságnál a drámai irodalom nemzeti jelentőségéről irt értekezésével Fáy András és Jósika Miklós báró bírálata alapján dijat nyert. Irt kisebb-nagyobb fizikai értekezéseket, számtani könyveket, értekezést. A Helyes nevelés elveiről egész ifjon választotta az Akadémia tagjai sorába. Kétkötetes Természettana akadémiai nagyjutalmat nyert. Az 50-es években az abszolút hatalom a pápai kollégium léteiét veszélyeztette. Mikor a kormány azf kívánta, hogy egyes tudományok németül adassanak elő, e kívánságot az egyházkerület Tarczy indítványára visszautasította. A fejedelemhez e tárgyban intézett fölterjesztés az egész országban élénk visszhangot keltett. Ötven éves, sikerekben gazdag tanári működés után 1882-ben halt meg.

Miután a zenekar igen szépen eljátszotta Rózsavölgyi kesergőjét, Eötvös Károly mondott Tarczy ról ünnepi beszédet. Minden nemzetnek, úgymond, mely az emberiség nagy föladatait' képviselni akarja,

e föladat végzésére sok kincset kell összegyűjtenie. E kincsek között egy sincs szebb és édesebb, mint a múltak iránti kegyelet, a nagyok emlékének megtartása. Tarczy ünneplésével példát mutatunk arra, hogy a múltat megbecsülni tudjuk. Ha felejtenék a múltat, ez annyit tenne, mintha a terebélyes fa és talaja között megszüntetnék az összeköttetést. A mely nemzedék megfeledkezik a múltról, az nem emberi, de állati életet él.

Tarczy Lajos öregkori, képét nem szivesen látja; Tarczy úgy él előtte, mint 55 év előtt, mert lelke utolsó órájáig ifjú maradt. E lélek minden gazdagsága közül egyet becsül legtöbbre, a mit minden magyar emberben megkövetel, de olyan mértékben senkiben sem találta meg, mint Tarczyban: tökéletes magyarságát. Úgy be tudta vésni magyarságát tanítványai leikébe, hogy azt soha el nem felejtették.

Irodalmunk és nyelvészetünk története nem fejtette még ki eléggé érdemeit a magyar tudományos