Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz
A „Magyarság“ tegnapelőtti számában Szegedről Írott térrajzos levele folytán, mely Petőfi Sándor elhunytét s nyugvó helyét tárgyalja, Székely-Kereszturon Bálint Dániel, temetkezési intézet-tulajdonos, ásatást tett a térrajzon kereszttel megjelölt helyen, mely a telektulajdonos életben levő fiának s más életben levő tanú állítása szerint is a hullának csak második temetkezési helye és a jelölt helyen az ásatás eredménye állkapocs, oldalbordák, láb- és karszár csontok s egy koponya lett. A főszolgabíró a megyei főispáni hivatalhoz telefonjelentést tett, honnan azon utasítást kapta, hogy hatóságilag ne avatkozzék az ügybe. A fenntemlitett szegedi levél kiegészítésre szorul, mely a második temetkezési hely magyarázatát megadja. Az ügyben valamely további vizsgálat adna bővebb felvilágosítást. A csontmaradványokat Jakabházy Gábor községi főjegyző a városházához szállíttatta. Lám ami eredményt idáig elértek, az mindenben beigazolta Gömöry előadásának pontosságát, aki tehát nem „üresen fecsegett,“ nem bizony. Minthogy a menekülés közben meghalt honvédtiszt maradványai már megkerültek, a további kutatásnak most már az a föladata, hogy a tiszt kilétét megállapítsa. Mert azt, hogy a csontok nem Petőfi maradványai — bármily kételkedők legyünk is — teljes határozottsággal csak akkor lehet majd állítani, ha tudni fogjuk, hogy ki volt hát az a Petőfinek nézett honvédtiszt? A dolog mindenesetre érdekes, s megérdemelne legalább annyi figyelmet még a Petőfi- tarsasag részéről is, mint a tavalyi koponyahistória.
