Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
akar lenni ebben a mai tülekedő, örökké rohanó, rákon eiőretörekvő, ijesztően józan és sivár világban ; mely ideges ellenszenvvel for dúl el a múlttól, mely keresztül gázol a jelenen is, csak hogy lihegve, lázas, merev tekintettel leshesse az egyedül üdvözítő, a meg- i váltó jövőt, mely az „elavult társadalmi rend“ és „ósdi világnézlet“ romjain fog majd valamikor diadalmasan kialakulni; óva intő jel is akar lenni ebben a mai világban, melynek látóköréből egyre jobban tünedezib az általános emberi fogalma, mely lekicsinyli ennek kultuszát az életben úgy mint az irodalomban és művészetben, hogy helyébe az egyén min- denároni boldogulását és a materiális élet dicséretét proklamálja a legfőbb eszménynek, a legfőbb jónak és igaznak és a mely feled, ijesztően, megdöbbentő módon feled . . . Memento akar lenni, mely gátat, korlátol vessen ennek a destruktiv folyamatnak, elébe varázsolva és szinte kézzelfoghatóan szemléltető módon felelevenítve előtte a magyar szellem egy világraszóló dicsőségónak ma már mindinkább bizonytalanodó fogalommá devalvált alakját, müvét % az abbéi levonható örök igaz tanúságokat — és hogy visszaterelje as aberráló kert arra az erkölesi alapra, azokhoz az ideálokhoz, melyen az ő emberi és költői egyénisége állott, fejlődött a tökély legmagasabb fokáig ; melyekért egész életén át rajongott ; melyeket nemcsak hirdetett, de a melyek diadaláért meg is halt! * * * Ha valami, úgy a Petffi-kultusz felelevenítése, az ő müve, életének és halálának a példája és tanúsága hathat ecak igazán regenerálólag a mai társadalomra és irodalomra, melyek mindketten — fájdalom — fölötte rászorulnak egy kis koirekeióra. A. társadalomra az ember — az irodalomra a költő.
