Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

Puschmann Ida szintén lírikus te­hetség, — szintén az egyéni lelki átélések fi­nom, diskrét hangulatai ihlették alkotásra. Elolvasta Petőfi Sándor Szülőföldemen“ cimü versét. Elolvasta és átélte minden sorát. Mint­egy önszuggesztióval beleringatta magát a költemény hangulatába — és aztán anélkül, hogy hangjegysorokat vetett volna papírra, a leikéből előtörő melódiákat lehelte rá a fehér billentyűkre. A furulya hangja, a cserebogár zümmögése, a dajka dala, az alföldi szép nagy rónaság szelíd mélabuja mind benne volt ab- ban az ábrándban, amit Puschmann Ida elmé­lázó lelke, nagy zenei megértése vitt bele a Petőfi-ábrándba. D o b a y Sándor, a mi fehérhaju fiatal ; vezérünk az ő nagy irodalmi tudásával, rokon­szenves közvetlenségével és szép magyar pát- hoszával olvasta fel a megnyitó beszédét, a melynek nemes tónusa, gondolatbeli mélysége és közvetlensége megérdemelte azt a zugó tapsvihart, amelyet támasztott. A szép Petőfi nóták kinek ajkáról han­gozhatnának igazabban, nemesebb lendülettel, kurucosabb hévvel, magyarosabb elbusulással, mint a dr. L á n y i Jánoséról ? Minden ár­nyalat, minden kép, amit ezek az édes-bus nóták olyan pazarul ontanak, mesteri plaszfi- citással fejeződtek ki énekében. És most keressük a. jelzőket, — kifejező, megvilágító bírálati méltatást arra a gyönyörű­ségre, amelyet a tiszta fehérbe burkolt karcsú leány, Valkovszky Erzsébet adott nekünk az ő Petőfi-conferancejével. Nevezhetnők de- bütjét igy : „Petőfi a nő lelkének távlatáról,“ — mert ennek a géniusznak egész varázsa, amint az a női lélekben hoz létre resonanciát, kifejezést nyert Valkovszky Erzsébet bűbájos beszédében. Megcsodáltuk azt az esztétikai éleslátást, azt a merészen és plasztikusan szár­nyaló irodalmi jellemzést, a mivel Petői térfog­lalását az emberi lélekben magyarázta. És el­ragadott bennünket interpretációjának nemes­sége, tragikus emelkedettsége és lírai tüze. Amint sötét szemei megragyogtak a belső ih- letettségtől, amint szinte megittasult a saját szavának zenéjétől, — egyike veit a legpoeti- kusabb jelenségeknek. Az áhitat bensőségével fogadtuk ezt a nagy debiit. Végül a „Méramarosszigeti Dalkör“ gyö­nyörű kórusa énekelte el a „Falu végén kurta kocsma“ cimü szép műdalt — és ezzel véget ért a Szilágyi István-Kör Petőfi estélye, amely talán a legszebb, amit ez a társaság eddig alkotott. H. B. /'V) o^ fée-eri Y Z- j Y/f í- , i „ zr *

Next

/
Oldalképek
Tartalom