Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
a M. Polgár szerkesztője és kiadója. TÁRCZA.- Fel reilcai reriija és jo- lilái optliisiDsa. (4 költőnek 53. születésnapjára: 1876. január 1.) Mert győzni fogsz dicső respublica, Bár ressen tg és főid elédbe gátot Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim emlékezzetek meg rólam: Republicans vagyok s az leszek A főid alatt is ott a koporsóban I Jertek ki hozzám ■ ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublicára: Meghallom én azt s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szít porára. Petőfi „Respublica“ 1848. A holnapi nappal beálló új 1876. évre olyan tlnnep vár, minőre alig sütött valaha az öreg napgolyó: collossalÍ8 ünnepély« egy 100, mond száz év óta teljes épségben fennálló Respublicának, mely még létezik és előreláthatólag még soká létezni fog (habár elég ügyel-bajjal). Ha Petőfi még élne, nem mulasztaná el ezen ritka ünnepélyre hatalmas gratulatiói költeményt Írni, nóha nem szerette a* angol fajt. Hiszen nála lángolóbb republicanus dalnokot nem ösmer az összes világirodalom 1 És mikor nyilna e nekünk is alkalmasabb alkalmunk Petőfinek ösmeretes szilaj republicanismusát közelibb Bzemügyre venni, mint épen ennek a nevezetes, sőt furcsa évnek küszöbén, furcsa, mert kétségkívül, hogy egyszersmind az Amerikanismus benne ünnepli diadalát: a költészet halálos ellensége. Asztalomon fekszik e pillanatban egy régi egészen elhalványult papirka, mely tele van firkálva mindkét oldalán microskopicus számokkal: additiók, substractiók és divisiókkal, melyekből nálam jobb mathématicus talán sok érdekes felfedezésekre bukkanna. Hanem minket mostan inkább érdekei az a kicsi sor a lap tetején: egy idézet Sallustiusból, mely nagyon jellemzi azt, a ki oda irta Ezen ec es ereklyét, melyet azonnal fehér selyemkendőjébe betakarok és elzárok, 1871 óta b rom Gyulai Pál szivei ajándékából. Hogy ki irta, Belátta mindenki, hogy szükség van az erdélyi részekben egy független önálló lapra, melynek ne legyenek okai semmi tekintetben azt azonnal megfogja tudni a nyájas olvasó, mert ráfog ösmerni a szemelvényből annak Írójára: ...........Impune quaelibet facéré id est regem esse. Sallustius. (Ezen sor alatt áll ugyan még egy második hosszabb idézet a római történetiróiól; de az most nem tartozik ide.) A kézirat 1848 ból származik (én legalább igy sejtem) és olyan kalii-raphicus, miotha tiszta aczélmetszet volna: szükséges-e még hozzátenni, hogy a nagy magyar költőé? Petőfi 1848 ban legnagyobb előszeretettel gyűjtögette különféle das 8Ícus írókból az olyan helyeket, hol a királyok ellen és a respublica melleit emelnek szót. Ilyen ez a Sallustius féle sarkasticus definitió is. Ilyen Petőfinek sok saját költeménye azon időből; költemény, mely részint a királyság institutióját és a monarchiát és aristokratiat („A mágnásokhoz*) üldözi, részint pedig a respublicát dicsőíti; több Ízben peditr az uralkodó dynasztia ellen invectivát szór. Petőfinek es egész politikai poezise azonban csak a legnaivabb politikai optimismusból folyt ki, mint a melyen egyáltalán Petőfinek egész republicanism musa alapul. Kár, hogy ellenségei ezt nem tudták, és máig se tudják vagy nem akarják tudni. Ha hosszabb életet mér a sors Petőfire, meg vagyok győződve, hogy (további követjelöitségi tapasztalá sok hiányában isi) úgy kijózanul az abstrakt de- mocraticus republicanismusából, hogy hamar ráös- mer valódi természetére, mely mindig aristocrati cu8 volt, miként minden nagy költőé. Természetes, hogy ilyen költészet, mely a napi mozgalmak pia- czáu születik, megszűnik költészet lenni, legalább nagyobb részt nem lehet az; legfeljebb érdekes cultur- és irodalomtörténeti adatoknak illenek be az idevágó költemények, melyeket azonban nálunk — népszerű képes diszkiadásokba nyomatnak és terjesztenek el; és pedig csupán csak a .teljesség“ kedvéért, de mégis ...................csonk ítva. (Hogyan mondja csak Schiller-Piccolominija: „Wär’ der Gedank’ nicht so verwünscht gescbeidt, man war versucht ihnherzlich dumm zu nennen.“) Emlékszem még, hogy mily megütközéssel fogadta a Königsbergben, a »reine Vernunft“ városában megjelenő derék „Ahpreussische Monatsschrift* valami ö—6 évvel ezelőtt Petőfi »forradalmi* költeményeinek a Scbweizban kiadott sói disant német fordítását, Opitz remekművét: ilyen költeményeknek nálunk a Klaóderadatschban van helyők — körülbelül ilyesmit mondott a porosz lap és csakugyan igaza volt. De az ügyetlenséget nem tulajdonították annak, a ki okozta; hanem a nagy költőnek, ki a sírból nem protestálhatott az Altpreussiscbe Monatschrift szerkesztőségénél. Az embnnek vére felháborodik, midőn tanúja azon durva impietások- nak, melylyelaz elhagyott költőnekcollossalis örökségével bánnak, azon költőnek, ki vérét, életét ontotta el azoknak jó létökért, a kik mostan ortfia- torgatással Petőfinek »nyers* és »pórias“ kifejezéseit hajhá8szák. Csakhogy van ám az ideszámítandó költemények közt olyan is, mely minden valódi benső költői kellékkel bir; sőt némely, melynek én részemről a világirodalmi jelentőséget se merném megtagadni. Az egész gyűjtemény azonban bármiképen megítélve, mindig csak »chose apart* lehet. (V. ö. Észrevételek Petőfi összes müveinek kritikájához. Erdélyi muzeum 1874. leb ruár 1. bz. 16. 1.) Petőfinek legszilajabb republi- canicus kifakadásaiból azonban oly világosan kilátszik & nemes indulat és naiv Optimismus, bogy csak az ügyetlen német fordítás és szerkesztés okozhatta a szigorú porosz elitélést. Mindenesetre a legérdekesebb magyar irodalomtörténeti feladatok egyike volna Petőfinek politikai nézeteit összeállítani, politikai költészetének nemesebb elemeit összegyűjtve, a többit pedig vagy kiadatlanul hagyva, vagy — tudományos, kritikai felvilágosításokkal, történeti stb. jegyzetekkel ellátva (inkább csak a szakemberek számárai) Teriink szükvolta eltiltja ez alkalommal ily feladatnak még csak némileg kielégítő, vagy beható tárgyalását. Ez ünnepélyes alkalommal Petőfinek inkább csak egy érdekes, de mai napig egészen elfelejtett, sőt másod ízben még ki sem adott mű- vecskéjét akarjuk közölni teljes épségében. Ez egy 1848. májusban irt vezérczikke Petőfinek, melyet »repubiicai p ro g r a m mj á“-nak szeretnék elnevezni. Mert legyen bár némileg homályos, sőt zavart a respublikára vonatkozó raisonuement, szerzőnktől még se maradt fenn ennél világosabb, határozottabb és terjedelmesebb nyilatkozat e kérdésben ; kivéve költeményeit, melyekből választottuk mottónkat is. Ezen érdekes müvecskének mélyebb fejtegetéséhez lesz alkalmunk másutt. Itten csak még néhány megjegyzést kell előre bocsátanunk Petőfinek politikai optimismusáról, mielőtt a programmot magát közölhetjük: Petőfinek politikai optimismusa nem volt egyéb mint természetes kifolyása nagyszerű lángész- és lángszivének („szabadság, szerelem, e kettő stb.* életdevise-je) és tegyük még hozzá — fiatal tapasztalatlanságának. Egész polgári világnézete főleg a kővetkező három eszméknek kényuralma alatt nyögött, melyek politikai optimismusának mindmegannyi tényezői voltak; minthogy ezek egyszersmind a józan érett politikának mindannyi nyavalyái. Az állampolgár Petőfi és a politicus, más ember volt mint a költő: mint polgár elavult abstrac'iókba bepikhálózott légy; mint költő sas, mely az egekbe répái és: Még akkor sem pihen, Hanem a legfelső Csillagzaton terem. S ott hol már megszűnik Az isten világa, Dj világot alkot Mindenhatósága. (Képzetem, 1845.) Az említett három eszme, melyből Petőflaek politikai optimismusa folyt, a kővetkező: a) Abstract philantropinismus, mely az emberben nem a concret individuumot becsüli és szereti, hanem csak az emberiség méltóságának elvont fogalmát. Ezen beteges irány néhol a legnevetségesebb pedanteriáát szüli és a legüresebb phrazisokat és főleg a francziák, névleg a lranczia nagy forradalom túlbecsülésére vitte. Ha Petőfi megösmerkedik a józan németekkel (csak egy Kanttal, Lessinggel, Goethével, vagy az egyedüli Schopenhauerrel) soha se sülyed olyan képtelenségek és extrémekbe. b) Abstract theokratikus monotheis- mus, mely a világ és emberiség sorsát egy részint büntető, részint jutalmazó kézbe helyezi és a per- fectibilismus elavultsophisticus világnézetnek roppant előitéle tével jár karöltve. c) Abstract eudämonismus,mely azt mél- tóztat hinni, hogy az ember főleg azért cseppent e földi létbe, hogy itten minél kevesebbet szenvedjen, dolgozzon; de annál többet mulasson, egészen megfeledkezve a megváltóról, ki épen az ellenkezőt hirdette és cselekedte. Mind három eszmének számtalan gyomjától hemzsegnek az ilyen termékek, mint a „Bolond Istók* és »Apóstól,* melyek Petőfinek legkedveltebb de egyszersmind leggyengébb müvei. Különösen a „Bolond Istók“ alig érdemelte meg a reá vesztegetett papirt és — nehány gyönyörű szép Jövő számunk a közbeeső szent ünnepek miatt kedden jelenik meg. ironi“'ilu oifA“‘\lfU6ll"iiieger0sHeii, e ___,_ z en kormány olyan, milyen hazánknak épen kell, I sö sorban az voltam, ki a múltban sokat hibázizon viszonyok között, melyek közé mi jutottunk. | tattam, sokat elitéltem, ha valaki, úgy én is első
