Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
És amidőn az első fecske téli tartózkodási helyéről visszatért, már Magyarország szabad polgárát köszöntötte abban a férfiúban, aki bucsuzáskor még elnyomott jobbágj^ volt. És a megifjodó természet, a fák elő-elő bukkanó rügyei, a mezük liliomai már nem nemes és zsellérre mosolyogtak, hanem az istenadta emberre. — A liget dalnokai és a berek énekesei örömrepesve mind azt han- goztották: Magyarország nem volt, hanem lesz. Es igazuk volt. Mert akkor lett Magyarország a civilizált európai államok sorába beállitva és fejlődése, mivelődés-történeti haladása a „Talpra magyar“ elhangzásával kezdődött. De ebben a pillanatban kezdődhetett is csak. Ebben a pillanatban, melyben sajtója a cenzúra bilincseiből kihúzta a kezeit, amelyben a gondolkodó íök gondolataikat fenhangon, Írásban és képben egyaránt szabadon közölhették és eszméiket, Istentől megáldott szellemük megnyilatkozását átültethették mások fogékony agyába, leikébe. És- ha visszapillantunk e pillanattól a mai napig terjedő azon időre, melyet hazánk társadalmi és szellemi fejlődése befutott, méltán a legnagyobb büszkeséggel töltheti el magyar szivünket az a tudat, hogy a magyar, rövid néhány évtized alatt olyan magas és előkelő szinvonáli'a emelkedett, aminőre más nemzeteknek hosszú, hosszú évszázadok kellettek. Rövid néhány évtized alatt kivívta a magyar azt, hogy minden ezideig felfedezett világrészben elismerik, hogy : Magyarország nem volt, hanem — van. üiS ha Petőfi Sándor lantjának ez lett volna egyetlen, első és utolsó szava, ez is elegendő lett volna ahhoz, hogy lelkének a halhatatlanság glóriáját megszerezze’ és szelleme örökké éljen e hazában. Az ő halhatatlan lelkének, az ö soha el nem halványulható szellemének, az ö kiapadhatatlan fényű nevének azonban csakhamar szűk lett a haza, és Petőfi Sándor nevét dicsőítik, költészetét magasztalják, múzsáját bálványozzák ma már mindenütt, ahol kultur-emberek élnek és Petőfi Sándor költeményeit ma már csak ott nem olvassák még, ahol a betűvetés. még tért hódítani nem tudott. Petőfi Sándor lantja volt az, amely a magyar múzsát lethargikus álmából felverte és uj életre ébresztette. Ami Petőfi Sándor költeményeiben összpontosul, az egy fogalom, a magyar nemzet fogalma.
