Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

lünk volt 14 ágyú legénysége kevés kivétellel 14—16 éves (lukból állott. Mindkét lövésre az orosznak a mieink hárommal feleltek, s oly hívvel tüzeltek, hogy csakhamar két ágyunk elrepedt, s hátra kellett vinni. Fehéregyháza még 1848 őszén le volt égetve, s igy a romok között foglalánk helyet, én hivatásommal — a sebesültek kötözésével — elfoglalva. Petőfi ogy sütő kemenczére ülve, belemerült a csatatér és táj szemlélésébe. Mi lőtávolon kívül valánk. Többször láttam őt helyéről távozni de mindig visszakerült, és gyönyörködni látszott, miként szedik össze a székely fuvarosok a nem messze lecsapott golyókat.“

„Délután négy óra felé a csata öldöklőbb kezdett lenni, a sebesültek szaporodtak. Éppen egy kassai fuvaros fölkarját metszém ketté — melyet egy golyó szétzúzott — mikor Petőfi mellettem elhaladóit, s a Fehéregyházán alól elfolyó patak hídjának karjához dőlt. Itt állott mintegy félóráig elmerengve. Tőle mintegy 200 lépésnyire dolgozott egy hatfontos, és lőtte az országút mellett felállított orosz lovasságot. Hihető sok kárt tett bennök, mert nem soká rá ott is erősen kezdetettek tüzelni, és egy Petőfitől alig harmincz lépésre ütött a földbe; a fölvert föld és .por őt is ellepé, s hihetőleg szemébe is jutott, mert azt zubbonya szárnyával hosszasan törölgette. Ekkor helyét megváltoztatá, felénk közeledett és hátát a falu kapu- zábjához vetve, nézte a csatát és elmerült gondolataiba, még pedig annyira, hogy a csakhamar hallatszott iszonyú zsibaj, orditás, egy tömeg tele tüze sem volt képes figyelmét azon helyre venni, hol az történt. Én mellette futottam egy helyre, hogy annak okát megtudjam, >s még kérdém tőle: „mi baj őrnagy“ ? ő nem felelt semmit. Előttem csakhamar kitárult a vész egész nagysága.“