Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

mozdítása mellett körülzároltatni; pénzünket,

A „8 ZAB A 0 S Á G“ T Á R C Z Ä JA.

Petőd Sándor eltűnése kérdéséhez.

Nem most foglalkozom először e tárgygyal; és nem is most teszem e tárgyban részemről az első lépést. — Közel hat éve már annak, hogy több lap egy felhívásomat közölt volt Balatomi József álnév alatt, — melyben felhívtam volt mindazokat, kik az 1849. julius 31-én történt Segesvári ütközőiben részt vettek s Petőfi ottani mozzanatairól biztos tudomásuk van, — ezt velem közleni szíveskednének. E felhívásomra több épületes !s megbízható adatoknak jutottam birtokába, melyek hitelességükért jót áll a többek között Pap Lajos ur, ki jelenleg orsz. gyűlési képviselő és ki a segesvári ütközötben mint honvéd alezredes és Béninek utolsó vezérkari főnöke vett részt; — jót áll továbbá még Bartha János volt honvéd százados úr is, ki jelenleg Tisza-Beői földbirtokos és ezeken kívül még egy-kettő, kiknek neveiket azonban még most megnevezni nem áll hatalmamban, minthogy erre feljogosítva nem lettem általuk. Elég ahoz annyi, hogy az ezekből nyert adatokból továbbá az ötvenes években Petőfi eltűnéséről megjelent számos közleményekből, melyeknek nagyobb részei már birtokomban vannak, — ha nem is egészen, concrét adatokat nyújtanak, de bizonyára meggyőzik az elfogulatlan olvasót arról miszerint koszorús költőnk eltűnéséről eddigelé megjelent pro et contra nyilatkozatok közül a Petőfi halálát még eddigelé senki be nem bizonyította volt úgy, hogy az czáfolat nélkül ne maradt volna, vagy pedig aboz kétség hozzá ne férhetett volna.

v/xuuuig,

most fenálló határon túl egyetlenegy kato- | a mig nem késő.

Ily körülmények között pedig nem csak hogy szégyen, de bűn is egy hazafi szájából hallani oly szót, miszerint Petőfi a csata mezőn lelte sírját, — mert ez által közömbösségünket áruljuk el iránta akkor, midőn annak a felderítésére, hogy vájjon csakugyau él-e még?— eddigelé szóval is csak keveset, — tettel pedig éppen semmit sem tettünk.

Ha az angolok beérték volna ama puszta okoskodással, miszerint Livingstoneé hires utazó hazafijok sorsa felől úgy gondolkoztak volna, hogy ő már talán, valahol Afrika belsejében valamely vadállat martalékjává lett, és nem akadt volna közöttük egy ember sem ki arra vállalkozott volna, hogy az ő felkeresésére útnak induljon : — bizonyára nem vívta volna ki magának a világ előtt e nép — azon páratlan elismerést, melyet ők most Stanleinek köszönhetnek.

Petőfi életben létele kérdése egy fokkal sem áll alantabb színvonalon, mint a Livingstoneé volt. Mindkettő a csata mezőről tűnt el. Petőfi emberekkel, emez pedig az állatokkal állt harczkészen és jóllehet ugyan, hogy az ily helyeken az embernek élete a veszélyben szokott forogni, — de ez még nem zárja ki magában azt, miszerint absolute feltehető lenne, hogy onnét valaki, ahelyett hogy ott sírját lelte volna, — úgy is ne tűnhetne el, — hogy 28 éven keresztül hollétét homály ne takarhatná el szemeink elől. — Mennyivel inkább pedig állhat itt ez okoskodás Pőtőfiről, — egy pillantást az akkori viszonyokra, és látni fogjuk azt, miszerint ha történetesen alkalma nyílott az orosznak őt kézrekeritenie, úgy neki Petőfit, a szabadság lángostorát Szibériába hurczolni s ott őt

örökre elnémítania, nem volt éppen lehetetlen do- log. — A kezeim közt lévő s ide vonatkozó ada tokból itt, csak a következőket tartom szükségesnek híven előadni.

Papp Lajos urnák hozzám intézett leveleiből jóllehet ugyan, hogy az tűnik ki, miszerint a segesvári csatából az oroszok egyetlen embert sem ejtettek fogságukba olyant, kit azután gályarabságra hurczoltak volna, hanem kik az ő kezeikbe estek, azokat ők ott standé pede kegyetlenül lemészárolták; de hogy a csata után a már féligholtnak hitt magyarok közül nem egy részesült ily sorsban ezt már ám igazolják Bartha János urnák levelei, — kinek előadásához Papp Lajos ur is hozzá járult volt, megjegyezvén róla, miszerint „azok a legnagyobb történeti hűséggel vaunak elmondva.“ Ily körülmények között tehát úgy közönyösnek, mint optimistának nem szabad lennünk a Bartha ur előadása iránt akkor, midőn azt ember még ekkoráig úgy sem czáfolta volt meg*) és igy az mindenesetre megérdemli azt, hogy a Petőfinek eltűnését kutatni kész búvárkodó szeme előtt mélyebb figyelemben részesüljön és mint ilyen latba vétethessék.

És most áljon itt rövid kivonatban a Bartha ur levele, melyből kihagyván a csataképet és más egyébb olyant, miket itt e helyen felhozni nem láttam volt annyira szükségesnek :

„A csata elmúltával — úgymond Bartba úr, — másnap Heydte osztrák ezredes hányatta sírba az elhunyt bajnokokat; azonban, kikben még egy kis életjel mutatkozott, — ezeket részint orosz

*) Itt megjegyzendő az, miszerint ha nem csalódom Bartha urnák ezen közleményét niég a hatvanas évek elején a „Vasárnapi Újság“ már közölte volt is. S. J.