Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

Bemmel Breckeu találkoztam, kocsija mellett álltam meg, s köszöntem neki. 0 megnéz, megismer, azután magához hiv, én pedig felugróm a kocsiba, nyakába borulok és csókolóztunk, ölelkeztünk majd egy óráig. „Mon fils, mon fils.“ re- begé az öreg fájó hangon. A körül álló tömeg kíváncsian kérdezte Egresi Gábortól. „Ez a tábornok fia?“

Az én öregem most még barátságosabb irányomban, meg szeretetreméltóbb ; különben ezelőtt is mindig az volt. Ma azt mondta szárnysegédéhez : „Jelentse a hadügyminiszternek, hogy Petőfi kapitány, volt szárnysegédem, ki Klapka szigorú bánásmódja miatt köszönt le hivataláról, ismét szolgálatba állott.“ Útközben pedig azt mondá nekem, hogy fogadjak a te részedre szállást Marosvásárhelyen és hozzalak ide. Ez volna az én legbensőbb óhajom is, de a mig biztosabb állásba nem helyezkedünk az oroszokkal szemben, addig attól elállók. Az oroszok csak két mértföldnyi távolságra vannak tőlünk, kik elől a lakosok is elmenekültek a minap, de hacsak biztonságba he lyezhessük a várost, első feladatom leend, hogy téged ide hozzalak. — Hogy vagytok kedves, imádott leikeim ? Bárcsak hallhatnék rólatok valamit ! Ha lehet irj mielébb, ha csak egy szót is, kedves angyalom. Szopik-e még a fiacskám ? Válaszszátok el mielőbb s tanítsátok meg beszélni

Csókolom sziveiteket s lelkeiteket. Százezerszer szerető férjed Sándor.