Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
2803 Athenaeum. 2804 utolsó számában Jókai, mint humorista cim alatt megjelent cikkét, mely az egykori gyermek-versclő világhírre kapott munkáitól a német regényirodalom regenerálását várja. A cikk (a fordítást bíráló végének elhagyásával) igy hangzik : Bárcsak magyarul tudnék, hogy e pompás költői művet * eredetiben olvashatnám ! Mindig e gondolat volt eszemben, midőn e remekműben gyönyörködtem. — Valahára egy valódi költő, a ki költői szemével az emberi szív- s a dolgok mélyébe belát, s mint valódi festő-költő erőteljes vonásokban állítja ezeket szemünk elé. Mit tesz az, ha itt-ott egy- egy kisebb vagy nagyobb valószinütlegség is csúszik be ? Figyelembe sem veszi az ember. Hiszen minden oly természetes és mégis oly rendkivüli e reális, és ránk nézve élethüsége dacára is idegenszerünek tetsző világban, hogy csak később jut eszünkbe, hogy ez vagy az a költő festette világban sem valószínű. Sok dicséretet hallottam és olvastam már Jókairól, de ennyit nem vártam. Mily pezsgő élet van e néhány erőteljes ecset vonással odavetett alakban ! Egész uj világ tárul fel szemünk előtt e két vékony kötetkében, és majdnem megfoghatatlan,hogy lehet ennyi életet kifejteni, ennyi személyt szerepeltetni ily szűk téren. Minden egyes eosetvonás, rövidsége dacára, szivrehat; • minden sor, minden szó azon élet közepébe varázsol minket, mely e színpadon lefoly, s a szereplők szivébe, kik e világot képezik. Nincsenek benne sem hosszú, sem rövid lélektani jellemzések, nem elemez minden mozdulatot, minden érzelmet a legapróbb részletig; de nyújt helyettük ecseteléseket, melyek néhány vonásban tükröztetik vissza azt, minek leírására a lelki élet jellemzőjének lapokra lett volna szüksége. E tekintetben az előttünk fekvő könyv rég elfeledett, rég nem olvasott regényekre emlékeztet, melyeket még akkor Írtak, mikor a finom lélektani jellemzések még nem voltak feltalálva. Regényekre, melyekben a cselekvény egyszerűen végbe megy, a legmegragadóbb és legfontosabb dolgok megtörténnek, a nélkül, hogy megtudnék, hogy hatottak a cselekvő hősök * A felfordult világ-ot, melyről a cikk szól. S z e r k. és hősnők kedélyére. Azután következett a lélektani fejtegetés kora, melyben jalenleg is élünk, s melyben mindent bonckés alá veszünk. S ime itt van Jókai eleven, festői jeleneteivel, melyek nem szorulnak lélektani boncolgatásra; ecsetelései oly világosak,oly kézzel foghatók, hogy az olvasó önként’is érzi a külső lepel alatt folyó belső munkát, s nincs szüksége magyarázatra. Nem hiányzik benne, mint az előbb emlitettem regényekben, a lélektani jellemzés, hanem feleslegessé van téve. A ruha ráncai, ha e hasonlattal szabad élnem, oly szorosan simulnak a tagokhoz, hogy a test bonctani alakját világosan lehet látni. Mind pompás, kézzelfogható alakok, melyeket a költő szemünk elé állít; a kitünően rajzolt kutyától és lótól, a tetőtől talpig becsületes, férfias jellemű Fehér Gyuláig; So- mody grófig, kit mindenkinek tisztelnie és becsülnie kell; az egyenes, nyiltszivü, bár néha nyers számvcvőuétől, Cecil kedves, gyengéd vonásokkal rajzolt, és mégis erőteljes alakjáig; s a szeszélyes és igézőén önfejű Szerénáig. Természetes, hogy nagy előnyben van a költő, ki egészen ismeretlen világot állít szemünk elé. Az élet és a viszonyok eredetisége bizonyára elősegíti a varázst, melyet ránk gyakorol. De ismét csak a költő képes minket egy előttünk egészen ismeretlen világba vezetni; élethiven állítani szemünk elé, mint Jókai hatalmas átalakulásban levő hazáját, mint Bret Harte a még csak keletkezőben levő kaliforniai életet. Kár, hogy a második kötet kissé rohamosan halad a befejezés felé; némely jelenetnél tovább szerettünk volna időzni, néhány mellékszemélyt szerettünk volna beszőve látni, különösen Szerénának meglepően gyors eljegyzésénél. De hagyjuk ezt; fejezzük ki inkább köszönetünket a költőnek és reméljük, hogy közelebbi ismeretsége uj irányt ho- zand be regényirodalmunkba. Az áramnak,mely Jókaiból indul ki, hatalmasnak kell lenni. Sz. Bret Harte legújabb kötete.* Bret Harte az ujabbkori irodalomban a legcsodálatosabb jelenségek egyike. * Idyls of the foothills. By Bret Harte. Tauclmitz Edition. 1874.
