Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
2673 Athesaedm. 2674 azon részeiben tűnik ki, hol nemzetünk szellemi és anyagi haladásának és hanyatlásának korszakos fázisait vizsgálja. Kiváló gondot fordított szerző — s ebben találjuk a mű fő érdemét, — hazánk és nemzetünk alkotmányos, nemzetgazdasági (financiális, ipari és kereskedelmi) honvédelmi, tudományos és vallási élete fejlődésének feltüntetésére. Szeretnék a munkát tüzetesebben ismertetni, de szűk tér állván rendelkezésünkre, tartalmát csak főbb vonásokban adjnk: A könyv három részből áll. Az első rész kezdete a magyarok őstörténetét, a hunok és avarok s a fejedelmek korát foglalja magában, llibáry elődeink ősi szokásait és műveltségi állapotát nem szépitgeti, hanem a legnyomósabb érveket hozza fel azon ráfogá- sok megcáfolására, melyeket az idegen Íróknál nagyrészt ellenséges indulat su- galt. Majd a »törzsszerkezeti« alkotmány alapjáról, a vérszerződésről szólva, ennek megítélésénél éppen úgy, mint a »közös hadi fővezér alatt egyesült szövetség «-nek tekintett álladalmi formára nézve teljesen korrekt közjogi felfogással találkozunk. A törzsfőnökők, nemzetségfők és a nemzeti közgyűlés hatás és jogkörét, úgyszintén ezeknek a fejedelemhez való viszonyát a jogszolgáltatás és közigazgatás szempontjából tüzetesen tárgyalja. Végre az ősvallás, családi viszonyok és ősi szokások tekintetében védi elődeinket az idegen irók ellen. Az első részben a vérszerződésen kívül bővebben szól Szent Istvánnak polgári, egyházi és büntető tövénye-, kü- lünösen a vármegyei (egy részt közigaz- gazgatási, másrészt honvédelmi) rendszerről ; a három (főpapi, főúri és nemesi) rendről beszél kimerítően ; kiválóan hangsúlyozza a magyar egyháznak, a (I. Szilvesztertől nyert kiváltságon alapuló önállóságát és a magyar királynak az egyházi ügyekre gyakorolt oly nagy befő lyását, mint azt sehol egyebütt nem találjuk. Elősorolja László és Kálmán polgári és büntető, s az utóbbinak az örökösödést szabályozó törvényeit. Kiemeli a keresztyén vallás kulturális jelentőségét; rámutat azon jótékony hatásra, melyet a papok és kolostorok amaz időben, oktatás és minta-gazdaságok felá[litása által a földművelés meghonosítására gyakoroltak ; mig az ipar és kereskedelemnek különösen a beköltözött idegenek adtak lendületet. Kimerítően szól az aranybulláról. Kiindulva a főurak és az eluyomott nemzeti párt közti súrlódásokból, melyekbe Endrének fia, Béla is bevonatott, ezen, mintegy békeszerződési okmányt úgy fogja fel, mint egyfelől a királyi hatalom különös korlátozását, másfelől a nemesség jogainak védelmét és a főurak túlkapásainak korlátozását. A második részben, áttérve a vegyes házból származott királyok korszakára, a szabad király-választási jogot hangsúlyozza, mely a pápa beavatkozása (Gfen- tilis) és követelései ellenében ekkor érvényesült legszembeszökőbben. Figyelmeztet, hogy Magyarország kifelé ugyan ekkor vergődik diplomáciai jelentőségre ; de befelé, különösen Károly és Lajosnak az elszegényedés meggátlására célzó (p. a végrendelkezési jogot korlátozó ősirég) intézkedései a későbbi zavaroknak csiráját rejtik; mert ez intézkedések megalapítják a főurak túlsúlyát, melyet a megyéknek kellett volna ugyan ellensúlyozniuk, de éppen az volt a baj, hogy a főurak a megye hatósága alól ki voltak véve. Kiemeli, hogy ezen királyok a városok emelése által az ipari, kereskedelmi és tudományos élet élénkítésére jelentékeny befolyással voltak. Jelzi azon reakciót, mely az egyháznak ezen korban mindinkább türhetlenné vált túlkapásai ellen Zsigmondnak, különösen a patronatusra vonatkozó intézkedéseiben nyilvánult. Emütést téve, hogy a Jagellók kiválóan családi politikát űztek, figyelmeztet arra, hogy az Anjouk alatt nagyra nőtt és Zsigmond alatt megizmosodott oligarkhiának a kisebb nemességgel való szakadatlan súrlódása az alkotmányos szellem növelésére üdvös befolyással volt. A harmadik részben az osztrák-ház
