Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
2 SELMECZBANYAI HETILAP 1899. julius 30. • S a porba hullt zászló, mit véreddel festél, Most magasan lobog, egész nemzet védi: Megsokasodtak a régi kor honvédi Kit messze kerestél, kit egykor elvesztél Itt van körűled, a dicső hon, a régi. S ezt köszöni e hon kihullott vérednek, • A mi soha nem hull el, élő dalaidnak Szabadság virági porodból erednek; Lelked sugáriból csirái fakadnak Dalaid diadal neked egy magadnak. Sírod csak keressük, de lelked köztünk él; Ott leljük lantodnak minden pengésében, Unokáink tudják, mit mi tudunk régen, Hogy drágább vagy nekünk édes mindenünknél* Soha a magyar szó nem zengett oly szépen. Mag volt, mit elhintél: erdő lett belőle, Szabad és egyenlő testvér minden polgár, E jelszóval haladt nemzeted előre. E jelszó lángjával égett minden oltár, Ez a hármas jelszó hirdeti ki voltál. E főldtekén alig van már más főlddarab, Hol e hármas jelszót még hiszik és vallják. De ez az egy haza menhelyül megmarad S újra felzenditi, hogy a népek hallják. S kövesse erős tett, mit mond szent akarat. A mig e kicsiny nép, kit magyarnak hinak Szabadság és emberszeretet őre lesz. Sok küzdelme lesz: mert ellent sokan vínak, De el nem fog bukni, soha nem csüggedez. Szabadság nemtője mindig mellette lesz. Nemtő (felragadja a Petőfi szobor talapzatára fektetett nemzetiszin zászlót e felirattal „szabadság, egyenlőség, testvériség* s Petőfi szobra felé nyújtja.) Ragadd e háromszin zászlót érczkezedbe, Mely élve emelte, halva is megvédte, Á jövendő várát ezzel te veszed be, S ha mi ellágyulnánk, te érczszobor, védd te. Legyen veled együtt halhatatlan élte. * * * Petőfi. 1899. julius 30. Ii;ta: Ábrányi Emil. Sök szép, jeles dal van ma is hiszem, __ . De hozzá méltót nem mond senkisem. Mert mind fáradtak, hidegek vagyunk 0 hozzá képest, a ki maga volt A lobogó tűz! A ki minden hangját Szivéből vette, a mikor dalolt! Rengő kalász azóta is terem, Azóta is van napfény, szerelem, Azóta is száll a fecske és daru, A rónaság hozzánk se mostoha . . . De a ki őket úgy szeresse és úgy Daloljon rólunk — nem lesz több soha! Petőfi-emlékére. A „Seimeczbányai Hetilap“ számára irta : Tolekes Béla. Igen, ott hagyták őt összetiporva, S aztán jött a nagy temetési nap. Mellé áléit a népe is a porba, Soha temetés nem volt gyászosabb. Ah, soha sem volt nagyobb vesztességünk, Mint a mikor őt úgy vesztettük el; Mi, százszor megölt nemzet újra élünk, De ő nem támad soha, soha fel. Óh, mennyi dala nem lett már dalunkká! S mégis mily kincset hagyott ő nekünk. Oly nagyot, oly egyetlent... Ki ne tudná?... Csodálatával be nem telhetünk. A mit ö zengett, az az örök élet, Népe lelkének örök élete. Túlélte őt s túléli majd e népet, Ha tán a sors azt is úgy töri le . . . ' Óh, fűzzük dicsőítő koszorúvá , A gyász virágát, mit úgy hajt szivünk . . . Petőfi Sándor ugyan nem szorult rá, De egyetlen vigaszunk az nekünk. Petőfi aszódi életéből. — A „Seimeczbányai Hetilap“ eredeti tárczája. — Az aszódi kis gymnasium egykori tanára Koren lstián a harminczas évek elejétől 1854-ig nagyobbrészt egymaga vezetett 4 osztályt Aszódon egy teremben, csak némely években kapott maga mellé az egyháztól egy segédet úgynevezett praeceptort, a mikor is a grama- tistákat elválasztották a szintaxistáktól s tanitottak két A hogy tavaszszal csillog minden ág, S rázatlanúl omlik a sok virág, Mint fényes zápor, színes havazás, A mint a szél a fák közt át-fuvall: Aképen hullt isteni könnyűséggel Költészetének fájáról a dal. Hajnalt-köszöntő friss pacsirta-szó, Halk estharang, pusztákon bujdosó, Sötét borúval szálló förgeteg, Melyből tüzes villámok hullanak: Ha őserővel mindez dalba csengne, Hozzá méltó dal ez lehetne csak! S ha minden rab-láncz és börtön-torony, Hol vértanuk senyvedtek egykoron, Minden szabadság, a mi földön él, És minden zsarnok-gyűlölő harag El kezdene hozsannát énekelni: Hozzá méltó dal ez lehetne csak! * * * Ki az, a ki hamvát sírva össze szedte? Senki! Tán az Isten, ő maga temette. El sem is temette — föl vitte magának: Szabadság, szerelem kettős csillagának. Ifjan halt. De látjuk: nagygyá lenni rá ért. Költő volt. Szeretett. $ meghalt a hazáért. Ám előbb a lelkét égő szenvedélylyel Millió szegény közt osztogatta széjjel. •■’nsí. >;! ;k- ■■ Gazdaggá igy tettp az egész világot. S aztán az öröklét ormaira hágott. Tisztán olvadt át a halhatatlanságba. Csupa lélek volt! Por nem maradt utána! Hol a teste? Nincsen! Hol a lelke? Itt van. Itt van, ó magyar nép, legszebb dalaidban! Hol a sírja? Sehold — Hol a dicsősége? Az egész világon ! S nem lesz soha vége! KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hírek. Svehla Gyula kir. bányaigazgató holnap hétfőn érkezik vissza és veszi át hivatalának vezetését. — Kovíács Sebestyén Endre dr. Ilontmegye jeles t. főorvosa családjával együtt Hodrusbányán nyaral. — J etz so vi ts Káro lylyceumi igazgató nehány heti üdülésre Koritnyiczára utazott. — Kraus z Kálmán főkapitány e napokban négy heti szabadságra megy. Távolléte alatt Kuti István alkapitány fogja helyettesíteni. — Farbaky István orsz. gyűl. képviselőnk tegnap szombaton ide érkezett. — Főispánunkat ismét gyász érte István fivérének elhalálozásával. A családi gyászjelentés igy szól: Horváth Miklós, neje, szül. Tersztyánszki Mária, gyermekeik Béla és Mária, menyük sz. Nicora Róza s gyermekei Rózsa és László, és, nagybátyja Tersztyánszki teremben. Koren különben a jelesebb tanulók közül rendesen nevelt magának korrepetitorokat, kiknek — ha ő más osztálybeliekkel volt elfoglalva — szigorú kötelességükké volt téve, hogy a reájok bízott disci- pulusoknak a Bell-Lancaster-féle módszer szerint addig morzsolják a pensumót, mig azt a professor ur előtt szó szerint el nem mondták. Persze a hanyagoknak, nehéz fejüeknek kijárt a virgács és career. A tanítás folyt reggeli G órától sokszor este 8-ig, csak ebédre mehettek az érdemesek haza, mig az érdemet- lenek az ebéd ideje alatt is a száraz mensá-val trac- tálózlak. A téli napokban még gyertyáról is kellett a sorosoknak gondoskodtok. Ily következetes, szorgalmas és szigorú tanítás eredménye az lett, hogy Koren iskolája nemcsak Pest vármegyében, hanem országszerte hires volt, tanítványait a felsőbb iskolákban szívesen látták. ’ mf 1835. őszén állított be az aszódi piaczi korcsmába Petrovics István uram gyékény echós kocsijával, magával hozván Sándor fiát, hogy a pesti piarista atyáknál nyert alapon Koren professor ur erős keze alatt a szintaxissal megbarátkozzék. Koren, ki akkor egy maga tanított, különös figyelemmel volt az élénk természetű Sándor iránt. Bejáratos volt a tanárja családjához, a szüreteken vezérszerepet játszott. Koren- nek ugyanis nagy szőllői voltak s diákokkal szüre- teltetett. 1875-ben én is az aszódi gymnasiumban működtem mint tanár, ez évben lepleztük le a gymnasium falába helyezett Pelőfi emléktáblát. Csengey Gusztáv igazgatónk Koren Istvánt — ki akkor a szarvasi gym- nasiuiuban tanárkodott — felszólította, hogy Petőfi aszódi életére vonatkozó nehány adatot közöljön velünk. Koren szívesen felelt s többek között a következőket emeli ki levelében. Egy ízben Petrovics SánAndor mély bánattal jelentik szeretett fiuk, illetve fivérük, sógora, nagybátyjuk és unokaöcscse Horváth István nyug. cs. kir. századosnak élte 37-ik évében hosszas szenvedés után f. julius hó 24-ik napján történt gyászos elhunytát. A boldogult földi maradványa f. hó 26-ik napjának d. u. 4 órájakor fog Felső- Túron, a róm. kath. vallás szertartásai szerint az anyaföldnek átadatni és lelke üdvéért az engesztelő szent mise áldozat e hó 27-ik napján reggeli 10 órakor fog a Mindenhatónak a felsőturi róm. kath anyaegyházban bemutattatni. Felső-Tur, 1899. julius hó 24-ikén. Örök világosság fényeskedjék néki. — Bodnár Zsigmond budapesti egyetemi tanár, a jeles iró és a Petőfi társaság tagja tegnap, szombaton városunkba érkezett és Bernhardt Adolf hely. polgár- mester, Vörös Ferencz, Kuti István, Szentgyörgyi Ede és Huszth Aladár által lett az indóháznál fogadva. A Petőfi társaság jeles kiküldöttje, ki már hétfőn távozik el körünkből, Vörös Ferencz vendége. — Dr Möller Miklós az újabban szervezett városi alorvosi állásra főispánunk által kinevezett orvostudor hivatalos esküjét letéve, állását e napokban foglalta el. A városunkban letelepedett uj orvos a gyógyászat gyakorlásán kivül fogorvosi és fogtechnikai működéssel is fog foglalkozni és műtermét az akadémiai utcza 90-ik sz. alatti házban rendezte be. — Ferdinánd bolgár fejedelem Boris és Ciril herczegekkel együtt, mint hírlik, e napokban érkezik Szentantalba. — Akadémiánk igazgatójának Fekete Lajos íőerdőtanácsos, aligazgatójának pedig Schwartz Ottó dr. főbányatanácsos eddigi igazgató lett megválasztva. — A kegyes tanitórend a jövő iskolai évre megtette, mint minden évben úgy nevezett „mutátióját“, változási intézkedéseit. Ez a tanügy és az igazi magyar érzelem terjesztése terén is oly rendkívüli érdemeket szerzett tanitórend, melyről bízvást mondhatta ifj. Ábrányi Kornél ittlétekor azt, hogy tagjainak fekete köntöse nem csak jeles tanárokat, lelkészeket, hanem misziót teljesítő magyar hazafiakat is rejt magában: a seimeczbányai rom. kaL gymnásiumban is hivatott- sággal iparkodik Panek Ödön igazgató kitűnő vezetése alatt megfelelni nemes feladatának. — A „mutátióból* közölhetjük azt, hogy a seimeczbányai házban s illetve gymnásiumban lesz: Panek Ödön, házfőnök, gymn. igazgató. Riedl György, aranymisés házi másodfőnők és élkiatya, Ételé Károly, gymn. tanár, Medveczky János, gymn. tanár. Hencz Ede, gymn. tanár. Világi tanárok: Illés István, Kampós János, Gerő János. — Eljegyzés. Chrien Károly selmeczi pékmester polgártársunk Károly fia jegyet váltott Uslbecz Mariska kisasszonynyal Uslbecz Mihály hodrusbányai nyugalmazott bányafelőr kedves leányával. — A Vihnyefürdői ünnep. Lapunk múlt számában megemlítettük, hogy Vihnyefürdőben ma vasárnap az olt felépítendő kápolna javára műkedvelői előadás lesz. Most arról hozunk hirt, hogy ezen előadással egyszersmind Petőfi emlék ünnepet is fognak ülni Vih- nyén. Az ünnep műsora,'mely esteli 7 órakor veszi dór két sonkával állított be Korenhez, elmondva, hogy az apja küldi ezeket Félegyházáról a professor urnák, Koren megköszönte a küldeményt s vacsorára a sonkához meghívta Sándort is. Később veszi észre, hogy az éléskamrából két sonkája hiányzik. Az éléskamara ugyanis a gymnasium megett a falhoz ragasztott rozoga alkotmányu lévén, a padlásról könnyen be lehetett jutni. Máskor ismét, mikor színészek jöttek Aszódra, Petőfi közéjök akart állani s velük vándorolni. Koren ezt megtudva, magához hivattaPelőfits szobájában zárva tartotta, rögtön irt apjának, ki nemsokára megérkezett Aszódra. Még most is emlegetik az aszódi öreg polgárok azt a jelenetet, midőn Petrovics István mint mondják fiacskáját áztatott kötéllel téritette el akkor a színészi pályától. „Kell neked komédia* . . . még a helyet is mutogatják, a hol ez történt. Még 1847-ben is. reflectál Petőfi apjának ezen bánásmódjára: „Nem az fáj már, hogy nem leszek színész, De hogy maradni kényszerítenek. A kényszerítés égett lelkemen, Mint a görög tűz, olthatatlanul. Itt tettem első esküvésemet Nagy és szent esküt mondtam börtönömben, Hogy életemnek egy fő czélja lesz, S ez : a zsarnokság ellen küzdeni!“ Úti jegyzeteiben is Aszódra vonatkozólag ezt írja Petőfi: „Itt kezdtem verseket csinálni, Itt voltam előszűr szerelmes, Itt akartam először szinészszé lenni.“ Koren még felemlíti levelében azt is, hogy a második esztendőben István öcscsével jött Aszódra s a beiratkozásnál ezt mondta:
